Néhány órás alvást követõen arra ébredtünk, hogy perzsel bennünket a nap, és nyüzsög az egész Antalya-i kikötõ. Az elõzõ esti sötétben nem is láttuk, hogy vagy 100 vitorláshajó sorakozik egymás mellett, és a korán kelõket már a révkalauzok percenként vezetik ki a a kikötõbõl. A reggelit követõen mi is jelentettük, hogy indulásra kész a hajónk, mire megjelent két gumicsónak, felszedtük a horgonyt, és két "kikötõi rodeós" kidukszolgatta hajónkat a dokkból. Amint egyenesbe álltunk, a kapitány beindította a hajó motorját, és méltoságteljesen úszni keztünk a kikötõ kijárata felé. A hõmérséklet 48 fok, a parttal szemben levõ hegyet a párától alig lehetett látni, és a hajónk három fõs személyzettel, hajószakács, hajósinas, a Szuleiman Ali Memed nevû Kapitány, valamint 10 utassal elindultunk uticélunk, Myra felé! Kapitány elég jól beszélt németül, és amikor kiértünk a szabad vízre, már több ideje volt ránk. Német vendéglátóink elég tartózkodóak voltak a személyzettel, engem viszont érdekelt minden ami történik. Így hamar barátságot kötöttem a Memed Kapitánnyal. Megtudva, hogy magyarok vagyunk, még közvetlenebb lett, aminek okát késõbb tudtam meg, s arra a bejelentésre, hogy egy Mikulás van a hajóján, kifejezetten feldobódott. De annyira, hogy azonnal leszaladt a hajórádióhoz, és bemondta az éterbe az Õ hajóján van a Noal Baba !!! Majd visszajött, és megigérte, hogy megismerhetem Szt. Nicolaus igaz történetét a hét nap alatt. És ettõl fogva, mint egy idegenvezetõ, mesélt Anatólia történetérõl, hogy idõszámítás elött a félsziget a kalózok birodalma volt. Késõbb a Rómaiak kezére került. Majd a 2-ik század elején egy 10-es erõsségû földrengés rázta meg a Magyarországnyi félszigetet, melynek a felét elnyelte a tenger, városok süllyedtek el, a másik felén pedig szinte egyetlen élõ ember sem maradt. A végsõ pusztítást az V. században egy ennél is nagyobb földrendés végezte el, amely után Sz, Miklós szülõvárosából Patara városából csak a képen látható romok maradtak.