Mikulás postájából
|
Kedves Mikulás Bácsi! Boros Stefániának hívnak, hetedik f-es vagyok.
A Révai Miklós gimnáziumba járok, és
nagyon tetszik. Eddig csak ötöseim vannak, az osztálytársaim
is kedvesek. Két testvérem van: Klaudia, aki negyedikes,
jó tanuló, szeret sportolni. És Erik, õ
elsõs, sok piros pontja van, hobbija a számítógépes
játékok és a biciklizés. Van egy kiskutyánk:
Bátor; igazából gyáva kutyus, de aranyos
tacskó keverék. Legkedvesebb ünnepünk a karácsony
és persze a Mikulás-nap. Mindig örömmel várjuk
december hatodikát, boldogan nyitjuk ki az adventi naptáron
a hatos zsákot, amelybe általában szaloncukrot
rejt édesanyám. Amíg este a csizmánkat
pucoljuk ki, addig a szüleink történeteket mesélnek
rólad. Igaz, hogy én már nem hiszek a Mikulásban,
de hiszek Szent Miklós legendájában. Mégis
örömmel hallgatom testvéreimet, ahogy beszélgetnek
a Mikulásról. Mikor hatodikán ébresztem
testvéreimet, álmosak, de mikor azt mondom: "Megjött
a Mikulás!" akkor egybõl kiugranak az ágyból,
sietnek le a lépcsõn az ablakhoz. Én is örülök
annak, hogy ha az igazi Mikulás nem is, de élnek olyan
jó emberek, mint Te, hogy a gyerekek sokáig higgyék
ezt: a Mikulás éjjel a csizmánkba teszi az ajándékot.
De majd ha a kistesóm, Erik is megtudja, hogy nem a Mikulás
teszi éjjel a csokit a csizmánkba, remélem hamar
megérti, hogy az igazi Mikulás a szívünkben
él, és nemcsak december 6-án jön el. Az
adventi vasárnapokon a koszorú mellett ülve karácsonyi
dalokat énekelünk. Az én kedvencem a "Csendes
éj" és az "Ó, gyönyörûszép".
Karácsony elõtti hetekben testvéreimmel csomagoljuk
az ajándékokat. Amit a legjobban kedvelek ezekben a
napokban, a karácsonyi mûsort. Ezt mi szoktuk a tesóimmal
rendezni, én szervezem hozzá a dalokat. A karácsonyfa
elõtt szenteste elénekelni, elszavalni nagy örömet
okoz nekünk és szüleinknek, nagyszüleinknek
is. Sok puszit küld: Boros Stefánia |