Mikulás: a jelmez, és aki mögötte van ......... Imre neve a legtöbb embernek nem sokat mond. Ha azonban azt mondjuk, hogy õ "a" Mikulás, nemcsak a gyerekeknek, de a nagyobbaknak is felcsillan a szeme. A megyei Mikulás-ünnepségek és a Mikulás Birodalom "atyja" tizenöt éve, amikor elõször öltötte magára a piros palástot, nem is sejtette, hogy események láncolatát indítja el… - Egy kõvel a kezében érkezett. Mi ez a szikladarab? - A Mikulás sírjának egy darabja. Életem felejthetetlen élménye volt, amikor ellátogathattam Myrába, Szent Miklós püspök szülõhelyére, s megnézhettem a sírhelyét. Ott hatalmas kultusza van a püspöknek, a sírt - amelybõl egyébként 1087-ben elrabolták a holttestet - nagyon szigorún õrzik. Az ottani múzeumigazgató, amikor megtudta, milyen komolyan ápolom itthon a hagyományokat, nekem ajándékozott egy darabot Szent Miklós összetört sírfedelébõl. Azóta ereklyeként õrzöm. Nemcsak nekem, a munkatársaimnak is segít felidézni ilyenkor, decemberben a Mikulás szellemét. Ne haragudjon, de ilyenkor Mikulásból "dömping van", tele van velük a város. Valamelyik szinte nevetséges, valamelyiknek azonban még én is az ölébe ülnék és mesélnék neki. Szakértõként árulja el: mitõl Mikulás az igazi Mikulás? - Fontos, hogy hiteles legyen; ne tornacipõben jelenjen meg, ne legyen sörszaga, mert ilyen is van. Egyébként nem kell megtanulni semmilyen szöveget, mondókát, nem kell kész válaszokat kitalálni. A gyerekeknek nem kell megmagyarázni, bizonygatni hogy "én vagyok a Mikulás!", mert az azt jelenti, hogy õ maga sem hiszi el, és elveszti a hitelét. Minden ember Mikulás, aki hisz abban, hogy a gyerekeknek tud tiszta, igaz élményt, örömet, hitet adni. A napokban felkeresett a honvédség Mikulása és tanácsot kért, hogyan végezze jól a dolgát. Azt mondtam neki: "Ha te magad nem hiszed el, hogy te vagy a Mikulás, akkor nem fog menni. Ha azonban úgy érzed, hogy neked Mikulásnak kell lenned, ha ez az érzés felkelti a lelkedet, akkor az leszel." Igaz, hogy a kislánya kedvéért öltözött be elõször Mikulásnak? - Valóban neki varrtam az elsõ Mikulásruhát, tizenöt évvel ezelõtt, amikor kétéves volt. A jelmez olyan jól sikerült, hogy arra gondoltam, miért ne szerezzek örömet más gyerekeknek is? Elõször az akkori Aranykapu vásárra mentem ki, ahol a kereskedõk segítettek, ki szaloncukorral, ki naranccsal - így kezdõdött. Aztán egyszer odajött hozzám egy kislány és arra kért, maradjak ott náluk, úgyis van egy üres szobájuk. Elmagyaráztam neki, hogy nem maradhatok, mert otthon várnak a manóim, így arra kért, legalább a címemet adjam meg. Így vetõdött fel a Mikulás-posta ötlete; gondoltam, ha Finnországban mûködik, itthon miért ne próbálhatnánk meg? Így aztán megszületett a Mikulás Posta, majd jöttek a Mikulás-ünnepségek… Gondolta volna akkor, hogy egyszer ön lesz az "örökös gyõri Mikulás"? - Nem, soha nem terveztem elõre, az egész magától fejlõdött, alakult hagyománnyá. Áruljuk azért el, rengeteg buktató, küzdelem árán. - A legnagyobb fájdalmam, hogy Gyõr város illetékesei 15 év után sem biztosítanak helyiséget rendezvényünkhöz, így évi 250 ezer forintos, 2002-ben egymillió forintot, míg 2003-ban 680 ezer forintot kell színház bérletként fizetnem, hogy legyen hol megtartani a Mikulás-ünnepséget. - Azért vannak apró gesztusok a rendezvény felé: tavaly a gyõri polgármester is közbenjárt, hogy alacsonyabbak legyenek a költségek, a színház is kedvezményesen biztosítja a termet, idén 300 ezer forinttal járult hozzá. - 2002-ben apró "gesztusként" minden igyekezetem ellenére úgy számolták ki a színház bérleti díját, hogy a legdrágább darab telt házas elõadását vették alapul, ráadásul úgy, hogy nem vonták le a színészek tiszteletdíját sem… Én persze nem vitatkozom - nem is vitatkozhatok -, egyébként sem szeretem a konfliktusokat. A polgármester részérõl azonban szerencsére nagyon pozitív a hozzáállás, a saját keretébõl ajánlott fel többszázezer forintot a célra. Kevesen tudják, hogy a "mikuláskodás" adta az ötletet az M-M Vonal nevû ifjúsági lelkisegély-szolgálat elindításához. Hogy jön össze a kettõ? Elvégre egy kicsit más mûfajról van szó… - Amikor a Mikulás Postát megnyitottam, a gyerekek felé olyan jelzést sugároztam, hogy ha írnak, akkor azt valaki elolvassa és veszi a fáradságot, hogy válaszoljon - és ez nemcsak decemberben mûködik. Lassan kialakult, hogy a gyerekek kiírták magukból a problémáikat, elmondták nekem a gondjaikat, örömeiket. Nagyon komoly problémákkal, esetenként igazi tragédiákkal találkoztunk. Egy idõ után nem bírtuk erõvel és szakemberek - pszichiáterek, pszichológusok - segítségét kértem. Így jutottam el a lelkisegély-szolgálatok atyjához, dr. Varga Gáborhoz és alakítottuk meg telefonos ifjúsági segélyvonalunkat. De ez egy másik történet… Egész évben szervez, tárgyal, támogatókat keres, miközben tudjuk, milyen nehéz megnyerni az embereket egy-egy nonprofit rendezvényhez, vállalkozáshoz. Nem fáradt még bele? - Én már túl vagyok azon, hogy idegeskedjek. Amikor emberi cinizmussal találkozom, a lelkisegélyes múltam segít átlendülni a helyzeten. Sajnos ma az emberek olyanok, hogy amit az egyik kezükkel adnak, azt a másikkal rögtön elveszik, és nagyon nehezen fogadják el egymást. Ha pedig közügyet akarja az ember elfogadtatni, azt hiszik, hogy bolond. Elkezdenek kombinálni, hogy biztosan valami érdeke fûzõdik hozzá, haszna származik belõle, s valójában nem érdekli õket, hogy mi motiválja az illetõt. A médiából idõnként értesülünk azért szívet melengetõ történetekrõl, tavaly például egy kislány a levágott copfját ajánlotta fel a Mikuláson keresztül egy leukémiás társának, akinek a kezelések miatt kihullott a haja. Ön mire emlékszik vissza szívesen? - Van, amikor a Mikulás valóban csodát mûvel. Egy kisgyerek egyszer azzal keresett meg, hogy a betegsége miatt óvodába sem jár, mert éjszaka nem tud aludni. Csak akkor alszik el, amikor már hajnalodik, s hiába jártak orvostól orvosig, nem tudtak segíteni. A lányommal kitaláltuk, hogy varrunk neki egy szív alakú "álompárnát". A Mikulás-ünnepségen felhívtam a színpadra, és egy kis mesével együtt átadtam neki az álmot hozó párnát. Késõbb az édesanyja mesélte, hogy aznap este, amikor hazamentek, a kislány letette a fejét a párnára, és reggel alig lehetett felébreszteni! Attól kezdve semmi problémájuk nem volt az alvással - így segített neki a hite meggyógyulni. Az orvosok nem akarták elhinni, még tanulmányt is írtak róla. Ahogy hallgatom, milyen meggyõzõdéssel, lelkesedéssel beszél, úgy tûnik, ön valódi - jó értelemben vett - megszállott. Tévedek? - Valóban az vagyok, de ezt nem is lehetne másképp csinálni. Hogy tudnék egyébként egy hónapban akár száz szponzorral tárgyalni, intézkedni, szervezkedni? Sok embernek, akinek az életét ennyire betölti egy ügy, rámegy a magánélete, a családja erre a megszállottságra. Az öné azonban olyan összetartó, ahogy a "nagykönyvben" meg van írva… - Az én családom úgy "ment rá" erre a munkára, hogy õk is megfertõzõdtek. A feleségem és a lányaim is részt vesznek a munkában, a kisebbik, tizenhét éves lányom, aki már hatévesen "manó" volt mellettem, válaszolja meg például a legkényesebb leveleket. Ez az egész családnak az öröme. Más ember kuglizni jár vagy sorozatokat néz egész délután. Nálunk ez a "sorozat", amelyben mindenkinek megvan a maga szerepe; igazi családi vállalkozás. Ha most kijönne a lakásomra, közel ezer levelet találna a nappaliban, csoportosítva, archiválva, iktatva, számítógépre mentve… Apropó, számítógép. Mikulásként is halad a korral, nem sok "Télaput" ismerek, akinek honlapja van, e-mailezik, chatel gyerekekkel… - Nyolc évvel ezelõtt kezdtem úgy érezni, hogy valamirõl nagyon lemaradok és "analfabétán" halok meg, így elkezdtem komolyan tanulni az informatikát. Alapítottam egy informatikai céget, és amit megtanultam, természetesen hasznosítom ezen a területen is. Szerencsére jól mûködik a dolog, vevõk rá a gyerekek. Adatok a Mikulásról: · Az elmúlt 15 évben 30 ezer gyereknek tartott mûsort megyeszerte · Idén 2600 gyermek kapott ingyen meghívót Mikulás-ünnepségre, ahol minden kisgyerek egy értékes csomagot kap ajándékba, szintés térítés nélkül! Köszönhetõen a támogatóknak. · Segítõivel évente 2000 levelet válaszol meg - kézzel! Vissza a mese oldalra