Kedves Mónika!
Nagyon köszönöm és örülök a bejegyzésednek
vendégkönyvembe.
Ezek a kedves szavak, valamint a gyerekektõl kapott hála
miatt már 15 éve boldogan csinálom.
Én éppen 3x annyi éves vagyok mint, s az amit
Te érzel hiányként, azt én is éreztem.
Így jött kapóra az akkor 2 éves kislányom
( s kisebbik), hogy adhassak, és önmagamnak megszüntessem
ezt a hiányérzetet. Közben rájöttem
a titokra, mert mozgalmam nem maradhatott meg a Mikulásnál.
A lelkisegélyben nagyon sokat tanultam, és egy trénertõl
hallottam meg a titkot!
Kedves bejegyzésedért neked elárulom, ill. karácsonyi
ajándékként adom és élj vele!
" élt egyszer egy önmagát jónak tartó
ember. Halálakor felment a mennybe, és rögtön
a kapuban találkozott egy angyallal, akivel közölte:
- kísérj engem a mennyországba!
-Na de miért?- válaszolta az angyal.
- Mert én lent a földön, mindenkin önzetlenül
segítettem, és betartottam minden égi utasítást!
-Ettõl függetlenül a purgatóriumban kell kezdenünk
az égi utazásod, és ne te jelöld ki a helyed
a mennyben!-folytatta az angyal.
Belenyugodott az önzetlen segítõ a sorsába
és beléptek egy hatalmas helyiségbe, ahol középen
egy nagy kondér, benne finom illatos gulyás.
- Hát ez a mennyország, mert csak ott létezhetnek
ezek a csodás illatok. Gyorsan adj egy kanalat, had kóstoljam
meg!
- Ott vannak a falon, válasz egyet. - közölte az
angyal.
Ezzel odalépett, s közelebbrõl látta, hogy
másfél méteres kanalak, nyelük pedig foghatatlan.
Éppen a végét lehetett megfogni, de így
meg minden merítés oldalra mellément, vagy kifolyt
a kanálból.
- Ezzel nem lehet enni! - mérgelõdött az új
jövevény. - Már értem, miért ilyen
gonosz tekintetû és sovány itt mindenki! Szóval
ez a pokol?
- Igen. - válaszolta az angyal.
Továbbmenve, ugyan ilyen helyiségbe értek, de
itt vígság, jókedv, és kacagás
volt hallható. Itt is az elõbbi kondér volt,
de alig volt már gulyás az alján.
- Látod ez a mennyország! - közölte az angyal.
- Na angyal, akkor ide azt a protekciós kanalat amivel ezek
itt esznek, mert a földi jócselekedeteimért nekem
az kijár!
- Ott lógnak a falon!
- De hát ezek ugyan olyanok, mint az elõbbi helyiségben!
Ezekkel lehetetlen enni!
- Sajnálom, én már nem tehetek érted semmit!
- Nem teheted ezt velem, hol van az igazság? Tudd meg én
ott lent naponta imádkoztam, jó voltam mindenkihez,
betartottam minden parancsolatot! Köteles vagy nekem elárulni
a titkot!
- A titok az, hogy ezek az emberek a földi életükben
tanulták meg azt, hogy "minden ember annyit eszik, amennyit
ad a másiknak!"
Te adtál nekem a lapomért egy köszönetet,
fáradtál annak megírásával, én
erre adok Neked egy útravaló igazságot az ünnepekre.
Sok szeretettel: a Mikulás
