Kedves Anyuka! Bizony, te jót akartál, de mégsem úgy sikerült. Jó szándékodban kikerülted az én kicsi Lilim akaratát, és elõtte letagadtál engem. Nem tudom, hogy lehet ilyen hibát elkövetni, mert pontosan te, aki évrõl-évre találkozol velem, és láttál engem, éppen te állítod, hogy nem is létezem? Mert az, akinek a csomagot csak az ablakába teszem, õ kételkedik bennem, az még csak hagyján. Jobb lett volna, a Lilit meghagyni az akaratában, és választotta volna meg õ azt az idõpontot, amikor átlép mindennemû csalódás nélkül egy másik korszakába. Na de most már mindegy, ha ez így történt, a hibádért természetesen büntetést érdemelsz. Na meg azért, hogy örökre tanuld megjegyezd, " Mikulás igenis létezik!", Nálunk a birodalmi törvények szerint, a " Mikulásban való bárminemû kételkedés vétségért 5 óra közmunka dukál!" Közmunkád idejérõl, helyérõl késõbb értesíteni foglak! Lilivel kapcsolatban ne legyen lelkifurdalásod, mert levelemmel egyidõben fogalmazódik Lilinek a levele is. Várom közmunkára való jelentkezésed. Szeretettel a Mikulás bácsi (Az anyuka azóta is lelkes segítõje a Mikulásnak!) Vissza a mese oldalra