A tudós meg a tevehajcsár.Keleti történetek-nyugati
lelkibajok/ Nossrat Peseschkian
A takarékosság ára
Egy ember megvesztegetés miatt állt a bíró előtt. Minden a vétkessége
mellet szólt, s a bírónak nem maradt más dolga, mint kimondani az
ítéletet. De a bíróban megértés lakozott, ezért lehetőséget kínált
a vádlottnak, hogy háromféle büntetés közül válasszon. A vádlott eszerint
vagy száz tumánt fizessen, vagy ötven botütést kapjon, vagy pedig
meg kell ennie öt mérő hagymát. “No, ez nem lehet olyan nagy dolog”
– gondolta az elítélt, és már bele is harapott az első hagymába. Éppen
háromnegyed fontot fogyasztott el a nyers hagymából, de akkor már
az erős fűszernövény puszta látványától is a hideg rázta. A szeme
könnybe lábadt, olyannyira, hogy a sós könnyek patakokban folytak
le orcáján. “Nagyérdemű bíróság – mondta zokogva -, engedjék el a
hagymaevést, inkább vállalom a botütéseket.” Valójában arra gondolt,
hogy ravaszul sikerült megtakarítania pénzét – mert mindenki jól ismerte
fösvénységéről. A poroszló levetkőztetette, és felfektette a padra.
Az elítélt már az izmos poroszló meg a hajlékony vessző látványától
is reszketett. Puhítani kezdték a hátát, és minden ütésre nagyobbat
kiáltott, míg a tizedik csapásra végül is könyörögni kezdett: “Nagybecsű
gházi, könyörülj rajtam, és engedd el a többi botütést.” De a bíró
csak a fejét rázta. A vádlott erre, jóllehet épp a verést meg a pénzt
akarta megspórolni magának, és végül mind a három büntetésből kóstolót
kapott, így rimánkodott: “Hadd fizessem meg inkább a száz tumánt.”
