Ki szólal meg először Volt egyszer négy szerzetes. Jámborak voltak, a légynek se vétettek, nem is véthettek volna, mert még légy se szállt arra a tájra, ahol éldegéltek. Túl a Hét Fekete Hegyen, egy sűrű erdőben, annak is a közepében, egy nagy kőbarlangban. Egy fogadalmat tettek, hogy hét napig hallgatnak, nem ejtenek egy szót se, hét napig csak azon elmélkednek, miként lehetnének még jámborabbak. Négyen éldegéltek a barlangban, közel-távol egy lélek se, csak egy szolgagyerek járt be hozzájuk, az hordta nekik az ételt, italt, világot. Estefelé a barlangban füstölögni kezdett a mécses. Füstölgött, pislogott, félő volt, hogy elalszik. Az a barát, aki legközelebb ült hozzá, kikiáltott a szolagfiúnak: - Hé, fiú! Gyere igazítsd meg gyorsan a kanócot! A társa, aki mellette ült, mérgesen csóválta a fejét: - Hallgatást fogadtunk, te pedig megszegted! Most aztán kezdhetjük elölről! A harmadik igen megharagudott mind a kettőjükre, és rájuk rivallt: - Hallgassatok már, ti locsogók! Akkor a negyedik, a legöregebb és legjámborabb barát, azt mondta nagy méltósággal: - Rólam vegyetek példát! Egyedül én nem szegtem meg a fogadalmat. Vissza a mese oldalra