Hacsikazugi Kavacsi országában, Katano város közelében állt Szanétaka Biccsunokámi herceg vára. Meg volt mindene, amire csak szív vágyhat, mert mérhetetlenül gazdag volt. Hanem hosszú évek óta mégis emésztette a bánat, mert nem volt gyermeke. Évek múltán aztán végre született egy kislánya, de a gyermek fejét beborította egy nagy cseréptál, egészen a válláig leért, és úgy rászorult, hogy nem lehetett eltávolítani. Soha senki nem láthatta a kislány arcát. A szülők szomorkodtak, de azért boldogok voltak, hogy végre van gyermekük, és hálaimát rebegtek Kazeon istenhez, hogy meghallgatta kérésüket: Buzgón kérve kértünk, Könyörületes Kanzeon, Adj gyermeket nékünk, S íme, meghallgattál: Lánygyermeket adtál! A kis hercegnőt tálhordozónak, Hacsikazuginak nevezték az emberek. Amikor tizenhárom éves lett, meghalt az édesanyja, és mostohát kapott. Ez igen gonoszul bánt vele, ezért a kislány annyira elkeseredett, hogy a folyóba akarta ölni magát. A tál azonban megmentette, mert hiába dugta víz alá a fejét, a bennszorult levegő életben tartotta. Végül is halászok emelték csónakjukba. Rövidesen a kormányzó udvarába került. A nagyúr is elakarta távolítani a tálat a lány fejéről, hogy megnézhesse az arcát, de neki sem sikerült. Így aztán alacsonyabb rendű munkára fogta, fürdőszobai szolgálót csinált belőle. A kormányzónak négy fia volt, három már nős, de a negyedik Oncoszi, a tartomány tábornoka, még nőtlen volt. Oncoszi beleszeretett a lányba, és semmibe véve szülei ellenzését, elhatározta, hogy feleségül veszi. Ezért napkelte előtt hozzákészülődtek a szökéshez, s már minden készen állott, mikor egyszerre csak, mindkettejük legnagyobb meglepetésére, nagy reccsenéssel leesett a cseréptál Hacsikazugi fejéről, és apró darabokra tört. És láthatóvá vált Hacsikazugi arca! És milyen szép volt! Mint a tavaszi hónapok teleholdja, amikor kimosolyog a gomolygó felhők fátyolából. A széttört cseréptálból pedig arany és ezüst ékszerek, diónyi nagy drágakövek gurultak szét, és még egy remek díszruha is Hacsikazugi számára. Mindez az ég ajándéka, mert Hacsukazugi anyja annak idején tiszta szívből buzgón adott hálát gyermeke születéséért. Amikor Hacsikazug díszruháját felöltve, Oncoszival az oldalán belépett a kormányzó fogadótermébe, minden jelenlevőnek elakadt a lélegzete. Mindenki a lány soha nem látott szépségét csodálta. A kormányzó pedig boldogan adta áldását az ifjú párra, megosztotta velük hatalmát, birtokait és gazdagságát. A gonosz mostohát pedig Hacsikazugi hercegi apja elkergette a háztól. Vissza a mese oldalra