Csinos Vitéz
Egy királynak volt három leánya. Egy napon mind a hármat
elragadta valami. A király kihirdette körös-körül
minden országban, hogy ha olyan vitéz akadna, aki megtalálná,
neki adná akármelyik leányát s fele királyságát.
A palota szomszédságában, egy kicsi kunyhóban élt
egy szegény asszony, annak volt három fia. Azt mondja egyik a
három közül:
- Édesanyámasszony, süssön pogácsát, hadd
próbáljunk szerencsét.
Elmennek fel, a királyi palotába, s elmondják, hogy mi
jóban járnak.
Azt mondja nekik a király:
- No, fiaim, én adok alátok három lovat, útravalót,
útiköltséget, amennyi kell.
A két nagyobb választ magának a király lovai közül
aranyszõrû paripát, a kisebbik pedig összejár
tizenhét istállót, sehol se kapott magának való
lovat. Meglátja egy ördöngõs boszorkány, azt
mondja neki:
- Mit keresel, te kisfiú?
Mondja a kisfiú:
- Összejártam a királynak tizenhét istállóját,
sehol sem találtam magamnak való paripát.
Azt mondja az ördöngõs szüle:
- Magadnak valót itt ne is keress, hanem menj be a királyhoz,
s kérd el tõle az aranykürtöt, állj fel a királyi
emelvényre, fújd meg napkeletrõl napnyugatra. Négy
óra alatt tizenhét ország havasáról hazajönnek
az aranyszõrû ménesek. Tégy a kapuba egy medence
eleven szenet, amelyik ló megeszi, avval menj te szerencsét próbálni.
Megfogja a csikót a legény, Csinos vitéz, viszi be az istállóba.
Kérdi tõle a csikó:
- Te mit akarsz velem?
Feleli a legény:
- Megyek szerencsét próbálni.
Mondja a csikó:
- Hozz ki nekem nyolc véka abrakot, egyszerre töltsd le elémbe.
Amíg megeszem, menj be az öreg királyhoz, kérd el
tõle azt az arany nyeregszerszámot, amivel ifjúságában
lovagolt.
Azt mondja az öreg király:
- Háromszáznyolcvan esztendeje, hogy nem használtam. Ott
van a hintószín fele, a padláson, ahol a pulykák
hálnak. Eredj, hozd le, s eredj véle.
Megnyergeli a lovat Csinos vitéz. Azt mondja neki a ló:
- Ne ülj még rám, vezess ki a városból, mert
még az erõm nem gyûlt annyira, hogy elbírjalak.
Meglátja a két testvérbátyja, hogy milyen rossz,
rondaszõrû csikóval indult meg az öccsük, s azt
mondják neki:
- No, öcsém, te nem jöhetsz velünk egy úton, ha
ilyen rossz lovat választottál magadnak.
- Hagyjátok el, testvéreim, majd csak elérkezem én
is, ahova ti.
Kiérkeznek a város végére, azt mondja a borzas csikó:
- Állj meg tõlem tizenöt lépésnyire.
Reáfúj Csinos vitézre, lesz belõle olyan aranyköntösû
királyfi, mint a nap, s a lóból is olyan aranyszõrû
paripa, hogy Csinos vitéz csak úgy pillogott bele. Akkor azt mondja
a lova Csinos vitéznek:
- Ülj fel most reám, de fogózz meg jól, mert éppen
felszököm a tizenhetedik égnek a háta megé veled.
Mikor odaértek, kérdi a lova Csinos vitéztõl:
- No, hol vagy? Mit nem állhatsz?
Azt mondja a vitéz:
- A nap hévségét nem állhatom.
Megszöki a ló magát, egyszerre viszi a földnek éppen
a legbelsõbb gyomrába. Megkérdi ismét:
- No, mit nem állhatsz?
Feleli a vitéz:
- A föld nehéz bûzét nem állhatom.
Megszöki ismét a ló magát, visszaszökik éppen
oda, ahol a vitéz két bátyja állott. Utaznak õk
hárman, mennek hetedhét országon keresztül. Elérnek
egy rézmezõbe. Azt mondja Csinos vitéz:
- No, bátyáim, etessünk meg, igyunk, együnk, nyugodjunk,
mert meg vagyunk fáradva.
Mikor innának, ennének, feltartja Csinos vitéz a kardját,
s azt mondja:
- No, bátyáim, esküdjünk meg hárman, hogy mindenütt
én leszek az elsõ, amíg együtt utazunk. Most lefekszem,
ti õrizzetek engem, amíg én alszom.
Kivont karddal õrzik a bátyjai, amíg Csinos vitéz
alszik. Egy szellõ megfújja a két legényt, elalusznak,
Csinos vitéz pedig felébred, elmegy onnan, s rátalál
egy rézhídra. A rézhíd deszkái között
kiüti a kardját. A tizenkétfejû sárkánynak
a fia megy által a hídon, megbotlik a lova a kardban, elkáromkodja
magát.
- Cu, ország-világ kutyája megegyen, ezernyolcszáz
esztendeje, hogy itt járok, sohasem botlottál meg velem. Hallottam
Csinos vitéznek a hírét, mikor még az anyja világra
sem hozta, hogy vitám lesz vele, de ha itt volna is, mi volna énnekem,
mikor a két ujjamra sem elég.
Kiszökik Csinos vitéz a híd alól.
- Mi bajod énvelem, te kutya sárkány? Én kiállottam
az utadból, mit bajolsz énvelem?
Azt mondja a sárkánykirályfi:
- Jere ki, állj ide elõmbe!
Kiszökik Csinos vitéz, összeszólalkoznak:
- Megküzsdjünk-e vagy megvagdalkozzunk?
Ölremennek, megküzsdenek annyira, hogy a kettõ kétfele
dõl. Csinos vitéz felugrik, összevagdalja a sárkánykirályfit.
Behányja a híd alá lovastól. Megy vissza a bátyjaihoz,
azt mondja:
- Keljetek fel, bátyáim, már eleget aludtatok.
Megindulnak, elmennek hetedhét országon keresztül. Elérkeznek
egy ezüsterdõbe. Azt mondja Csinos vitéz a bátyjainak:
- Eresszünk meg, bátyáim, mert megfáradtunk. Együnk,
igyunk, aludjunk.
Hogy letelepedtek, ettek, ittak, hát a két bátyja elalszik,
Csinos vitéz pedig elmegy odébb. Elér egy ezüsthidat.
A híd alá beül, a kardját a híd között
kidugja. Arra megy a sárkánykirálynak a második
fia, egy szivárvány paripán. Megbotlik a lova.
- Cu, ország-világ kutyája megegyen, ezernyolcszáz
esztendeje, hogy ezen a hídon járok, sohasem botlottál
meg! Hallottam hírét Csinos vitéznek, még mikor
az anyja világra sem hozta, hogy vitám lesz vele, de mit gondolok
vele! Még ha az egész világ a háta megett volna
is, úgy se félnék!
Kiszökik Csinos vitéz, azt mondja a sárkánykirályfinak:
- Mi a bajod énvelem, félreállottam az utadból!
Hát megküzsdjünk-e vagy megvagdalkozzunk?
Vagdalkozni kezdenek, csakhamar összevágja Csinos vitéz ezt
a sárkánykirályfit is, s lovastól együtt behányja
az ezüsthíd alá. Megy a két bátyjához,
azt mondja nekik:
- Keljetek fel, bátyáim, induljunk útnak, már eleget
nyugodtunk.
Megindulnak, mennek hetedhét országon keresztül, érnek
egy aranymezõbe. Azt mondja Csinos vitéz a két bátyjának:
- No, bátyáim, eresszünk meg, igyunk, együnk, nyugodjunk,
mert meg vagyunk fáradva.
Lenyugosznak a bátyjai, Csinos vitéz megy az aranyhíd alá,
a kardját kidugja. Arra megy a sárkánykirály harmadik
fia szivárványszínû paripán. Megbotlik a ló,
azt mondja neki a sárkány:
- Cu, egyen meg az ország-világ kutyája, ezernyolcszáz
esztendeje, hogy veled itt járok, sohasem botlottál meg! Hallottam
hírét Csinos vitéznek, mikor még az anyja világra
sem hozta, hogy vitám lesz vele. De mit gondolok én vele, mert
ha az egész világ háta megett volna is, akkor sem félnék
tõle.
Kiszökik Csinos vitéz a híd alól:
- Mit bajolsz velem? Az utadból kiállottam! Megküzsdjünk-e
vagy megvagdalkozzunk?
Összefogóznak, küzsdeni kezdenek. Addig küzsdenek, hogy
kétfele dûlnek. Felszökdösnek, kardot rántanak,
addig vagdalkoznak, hogy megint kétfele dûlnek. Mikor nyugodtak,
mind a kettõ feláll, s azt mondja a sárkánykirályfi:
- No, nem gyõzzük le egymást, változzunk! Legyen belõled
egy érckerék s belõlem egy acélkerék. Menjünk
a világnak a két szélére, mikor összeütünk,
akkor valamelyik meghal.
Összefutnak, s olyan szikrát vet a két kerék, hogy
a csillagokat érte a tüze a két keréknek. Nem lett
semmi baja egyiknek se. Azt mondja a sárkánykirályfi:
- No, belõled legyen kék láng, belõlem legyen veres
láng, addig égessük egymást, amíg valamelyik
legyõzi a másikat.
Amint égetnék egymást, hát két hollófiú
repül el fölöttük. Megszólítja a veres láng
a hollófiakat:
- Menjetek el, be a híd alá, hozzatok két száj vizet,
öntsétek le a kék lángot, mert ha legyõzhetem,
adok nektek egy dögöt.
De azt mondja hirtelen a kék láng is a hollófiaknak:
- Nehogy megszánjátok, mert megcsal benneteket. Nekem hozzatok
két száj vizet, s a szárnyatokat is mártsátok
meg s szánjatok meg, mert ha legyõzhetem, adok én nektek
hat dögöt.
A két hollófiú viszen két száj vizet, s a
szárnyukat is televiszik vízzel, legyõzi a veres lángot
a kék láng, s összevágja a veres láng lovát
is, igazítja a hollókat az ezüst- s a rézhíd
alá, s átadja a többi dögöket is a hollófiaknak.
Akkor megy a két bátyjához Csinos vitéz, s azt mondja:
- Keljetek fel, bátyáim, fogjunk útnak, már eleget
nyugodtunk.
Útnak indulnak, mennek, országolnak, elérnek egy havasba,
s találnak egy aranykastélyt. Azt mondja Csinos vitéz a
két bátyjának:
- No, testvéreim, álljatok meg, hogy nézzem meg, ki a lakója
ennek az aranykastélynak.
Amint bemegy, hát ott van hat királykisasszony, három,
akit kerestek, s három a sárkánykirályfiak testvére.
A három sárkánykirálykisasszony kártyázott,
a másik három õrt állott, udvarolt mellettük.
Csinos vitéz, mikor meglátta a három királykisasszonyt,
szedi a köpenyegébe, viszi a bátyjainak, teszik a nyereg
fejébe, megindulnak hazafelé. Mennek hetedhét országon
keresztül, mondja Csinos vitéz:
- Nézzetek széjjel: mit láttok, mit éreztek?
Mondják a bátyjai:
- Érzünk nagy hévséget, látjuk a sárkánykirályt
véghetetlen tûzbe jönni. A felsõ ajaka az eget hasítja,
az alsó ajaka a földet szakítja, s olyan földeket von
fel, mint egy-egy épület.
- Ne féljetek, bátyáim, mert egybe megállítom.
Egy kis ruhával visszaint, s lesz egy olyan kõfal, hogy éppen
az eget érte a magassága. A sárkánykirály,
hogy odaérkezik, hogy által nem mehetett, haragjában kettéhasadt,
s nyomban elpusztult. Csinos vitéz pedig a két bátyjával
s a három királykisasszonnyal elment haza. Nagy lakodalmat csaptak,
s máig is élnek, ha meg nem haltak. Holnap legyenek a kegyelmetek
vendégei.
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Kriza János - Az álomlátó fiú
- székely népmesék -
