A tulipánosláda kulcsa

Ez a történet még a régebbi idõkben esett meg, mikor a lányok meg a legények fonóházba jártak. A házbeli lány felágyazott egy nagy kendert a guzsalyra. Rácsodálkozott a szeretõje, megkérdezte tõle:
- Hû, de nagy gúgyelád van! Mikorra fonod le?
A lány büszkén mondta:
- Ilyen gúgyelát? Mindennap két guzsallal fonok le: egyet nappal, a másikat este.
Sehogy nem akarta elhinni a legény, amit a szeretõje mondott. Csalafintaságot eszelt ki, hogy végére járjon a dolognak.
- Majd megtudom én az igazságot, csak várjál!
Mikor egy idõ mulva a lány kiment a fonóházból, a legény beledugta a tulipánosláda kulcsát a gúgyelába. A ládát elõtte jól bezárta, mert tudta, benne van a lány ünneplõruhája.
No, ez kedden történt. A legény legközelebb csak vasránap este ment el a lányhoz.
- Talán beteg vagy? Nem voltál a templomban sem, a falu közt sem.
- Nincs énnekem kutya bajom sem, csak elveszítettük a tulipánosláda kulcsát, nem tudtam kivenni az ünneplõruhám, azért nem mozdultam ki a házból.
Így tudta meg a legény, hogy a szeretõje nem is olyan szorgalmas, mint ahogy mondta. Egész héten egyetlen gúgyelát sem font le, azért nem találta meg a kulcsot. Nem is kerültek össze, ügyesebb lány után nézett a legény.

Forrás: Nagy Zoltán: Póruljárt szerelmesek