A rövidlátó lány

Élt egyik faluban egy gazdag házaspár. Mindenük megvolt azoknak, amit szemük-szájuk megkívánt, mégsem voltak boldogok, mert egyetlen lányuk rövidlátó volt, nem kellett a legényeknek.
Egyszer aztán egy szegényebb legény meggondolta a dolgot.
- Nem baj az, ha egy kicsit rövidlátó, pótolja a gazdagsága.
A házaspárnak a fülébe jutott a legény készülõdése, hát hozzáláttak a nagytkarításhoz, a sütéshez-fõzéshez. A lányt meg okította az a anyja:
- No, édes lányom, tudod-e, mit mondok neked? Ide szúrom a nagytût az ágyamba. Ha jön a legény, kérdezd meg, hogy mit keres ez a tû az ágyadon. Hadd lássa, nem is olyan rossza a szemed.
Oda is tették a zsákvarrótût az ágyra, a lány meg örült, milyen okos dolog pattant ki az anyja fejébõl, félrevezetik a legényt.
Este jött a legény szépen kinyalakodva. Körülfogták, dédelgették, hellyel kínálták. Egyszer aztán a lány megszólalt:
- Édesanyám, mit keres ez a zsákvarrótû az ágyon?
- Édes lányom, nem tudom.
Felcsillant a legény szeme:
- Nem is olyan rövidlátó ez a lány, ahogy mondják!
Jobb kedve lett mindjárt, becézgette a lányt, kezdett vele összemelegedni.
Ki idõ múlva kiment a lány a kamrába, hogy hoz be süteményt, de addig az apja az asztalra tett egy demizson bort, vette a poharakat, hogy tölt kettejüknek. A lány meg jött a süteménnyel, tette volna az asztalra, de nem tudta. Azt hitte a demizsonra, hogy macska.
- Sicc le onnan!... Édesapám, mit keres ez a macska az asztalon?
Hû, a legény akkor vette észre, hogy csapdát állítottak neki a tûvel. Elment a kedve az evéstõl-ivástól is, még jobban az udvarlástól.
Úgy elbúcsozott, hogy nem is látták többet.

Forrás: Nagy Zoltán: Póruljárt szerelmesek