Póruljárt tolvajok

Élt egy vénlány. Sok pénze volt, gazdag volt. Három tolvaj összebeszélt, hogy a lányt kirabolják.
Majd a lány akkor este azt gondolta:
- No, nem fekszem le addig, míg hármat nem ásítok.
Fonogatott, fonogatott.
Az elsõ legény az ablaka alá ment hallgatózni. Pontosan akkor ért oda, mikor a lány ásított.
- No, eljött már az egy - mondta hangosan.
A legény magára értette, és ijedten ment a cimboráihoz.
- Hõ, héj, itt ma nem lesz semmi!
- Miért?
- Megszimatolta a lány, hogy ki akarjuk rabolni.
- Hogyhogy?
- Mikor az ablaka alá értem, azt mondta, hgoy "Eljött már az egy!"
Azt mondja a másik:
- No, kipróbáljuk, elmegyünk mind a ketten.
Odaértek az ablak alá, a lány akkor ásította a másikat.
- No - azt mondja -, végre már eljött a kettõ.
Hû, a legényke megijedtek, szaladtak vissza.
- Hõj, ez már minket tényleg megtudott, nem lesz semmi a rablásból!
- No, mindegy, tegyünk még egy próbát, menjünk el egyszerre mind a hárman! - mondta a harmadik legény.
Odalopakodtak az ablak alá, a lány meg akkor ásította a harmadikat.
- No, végre eljött mind a három!
A lány letette az orsóját, guzsalyát, hogy végez a fonássa. Úgy gondolta, megéteti a kiskutyáját, akit Tökaljának hívtak.
A legények látták, hogy a lány indul kifelé, hát szadtak a kertbe, bebújtak a töklapu alá. A lány meg a hambitról elkezdett kiabálni:
- Tökalja, ne! Tökalja, ne!
A tolvajok nem tudták, hová legyenek.
- Miféle boszorkány ez? Még azt is megtudta a sötétben, hogy a töklapu alá bújtunk!
Elmenekültek a tolvajok, lemondtak a rablásról, vissza sem jöttek többet. A lánynak pedig megmaradt a pénze.

Forrás: Nagy Zoltán - Pórul járt szerelmesek