Mire való az asszony?

Mátraszentlászlón Lajgut Vendel nem tudta, hogy mire való az asszony. Így gondolta, hogy csak mosni, fõzni, takarítani, más egyébre nem használja. Fát vágni járt Pomázdra, és közben megnõsült Nagyfarkasdon. Csak éppen az esküvõ idejére volt otthon, otthagyta mindjárt az új asszonyt, ment a munkája után.
Húsvétra jött vissza hosszabb idõre, nagycsütörtökön. Alig várta a felesége.
A kedvében akart járni, hát fõzött neki jó tepertõs túrosgancát.
- No, Vendel, lakjál jól, fõztem neked túrósgancát!
Nem kellett Vendelt bíztatni, maga elé húzta a tálat, jóllakott, hogy feszült a hasa.
Az asszony közben fölbontotta a szép fehér ágyat.
- No, feküdj bele, Vendel, majd én is melléd húzódok!
Hozzásimult az asszony, de Vendel csak nem fordult feléje.
- Te Vendel, nem szereted te a jót?
- Már hogyne szeretném. Mi volna jobb a tepertõs túrósgancánál? Így jóllaktam vele, hogy aludni sem tudok tõle.
- A szerelem még attól is jobb - súgta a felesége.
No, aztán úgy megtanulta Vendel a szerelmet, hogy csak sorakoztak náluk a gyerekek, akár az óvodából.

Forrás: Nagy Zoltán - Pórul járt szerelmesek