Megitatják a fûzfát

Tudjátok, régen volt egy nagy, görbe fûzfa Csenger meg Tótfalu közt a Szamosparton. Egy araszra volt már csak a hegye a Szamos vizétõl, annyira meghajolt. Ott jöttek-mentek az emberek, de senkinek nem jutott eszébe, hogy ez a fa alighanem szomjas, azért hajolt így le, de nem ér le a vízig, hát kínjában már kirügyezett. Jó volna megitatni. Egyszer arra megy egy szegény ember, azt mondja: - Hej, de szomjas lehet ez a fûzfa! Visszamegy Csengerbe, mondja a bírónak, hogy szedjen össze még nyolc embert rajtuk kívül, hogy legyenek tízen, aztán menjenek el, vágják ki a fát, döntsék bele a Szabosba, míg jól teleissza magát, aztán majd visszaállítják. Hát kimegy a tíz ember, nekifognak, lefûrészelik a nagy fát. Az belezuhant a vízbe, már ki volt száradva, odvas volt, szuvas volt, hát itta befelé jól a vizet. Azt mondja az ember, az, amelyik indítványozta az itatást: - Látja, tekintetes bíró úr, mennyire iszik? Szegény, nagyon szomjas lehetett már! - Na, hadd legyen itt vagy egy hétig, akkor majd kivesszük, menjünk most már haza! - mondja a bíró. De elõbb számoljuk meg, ne húzott-e bele valamelyikünket a vízbe ez a nagy fa, megvagyunk-e mind a tízen. Elkezdi számolni, de magát sosem számolja. Megszámolta vagy ötször, mindig kilenc volt. A fejéhez kapja a két kezét, elkezd nézni az égre, aztán ordít: - Jaj, egy embert elvitt a víz! Jaj, mi lesz velem, mikor én felelõs vagyok mind a tízért! Most már én se megyek haza, mert oda egy ember! Erre rajta kívül még nyolc megint megszámolja, de mind csak kilencet talál. Már az elsõ ember is azt hajtogatja, hogy õ se megy haza többet, mert õ a felelõs, õ indítványozta, hogy itassák meg a fát. Majd mikor a tizedik is, aki még nem számolta, nekifog, azt mondja: - Tudjátok mit? Itt simítsuk le az agyagot, aztán hasaljunk neki, vágjuk bele az orrunkat mind, ahányan itt vagyunk, aztán megszámoljuk, hány lyuk van, s megtudjuk, hányan vagyunk. Úgy is tettek. Lehasaltak, jól belevágták az orrukat a földbe. Aztán megszámolták, hát tíz lyuk van. Hó! Elkezdenek ugrálni: - Megvan, megvagyunk mind a tízen, megvagyunk mind a tízen! Avval elmentek haza, még most is otthon vannak, ha meg nem haltak.