A megcsavart tál

Egy parasztember meglátogatta a komáját, mikor már közel volt a dél. A komaasszony éppen készítette a haluskát, hogy belépett a vendég.
Azt már nem tehette, hogy csak a férjének adjon belõle, meg kellet kínálni a komát is. De az asszonyban volt egy kis furfang, hát a tálban az egyik oldalt, jól megtepertõzte, -túrózta, -zsírozta, a másik felét meg szegényebben szórta meg. Úgy tette a kis tálat a férfi elébe, hogy az õ férjéhez kerüljön a szépen felöltöztetett haluska, a komája elébe pedig a vékonyan felöltöztetett.
Ahogy a komaasszony letette a tálat, a koma rögtön észrevette a dolgot.
"No, engem nem tesztek lóvá, majd kibánok veletek!" - gondolta magában.
Úgy is volt. Azt mondja a komája:
- Most már egyen, koma!
- Mindjárt nekilátok, de elõbb elmondom, miért jöttem magukhoz.
- Miért jött volna? Csak egy kis látogatóba, mint máskor.
- Dehogy azért, dehogy azért, egészen másért jöttem. Tudja komám, nagyon ritkán fordul elõ nálunk, hogy összemarakodom az asszonnyal, de most mégis ez történt. Nem is cseppet, hanem kiadósan. Még most is úgy forr bennem a méreg, olyan mérges vagyok rá, hogy ha elébem kerülne ebben a pillanatban, így csavarnám e ki a nyakát, e!
Ahogy mutatta, egyet fordított a tálon, elébe került a jól felöltöztetett haluska, a koma elébe pedig a szegény. Így fogtak hozzá ebédelni.
Hej, a komaasszonyt meg majd szétvetette a méreg, hogy túljártak az eszén.