A megborjazott ember

Nem jól érezte magát a bugyuta ember, hát elment az orvoshoz. Vizsgálta az orvos, kopogtatta, tapogatta, de nem tudott semmi bitosat megállapítani. Végül azt mondta:
- Itt van ez a kisüveg, otthon csurrantson bele, majd arról megállapítom, mi a baja.
Másnap jött vissza az ember a kisüveggel, csak az üveget bámulta, hogy ne vesszen egy csepp sem kárba. A vége az lett, hogy az ember hasraesett, az üveg kidõlt.
Éppen arra hajtott a gulyás. Az egyik vemhes tehén szétvetette a hátsó lábát. Az ember egyet gondolt, alátartotta az üveget, egykettõre színültig töltötte.
Bent a rendelõben csak csóválta a fejét az orvos, ahogy a vizeletet vizsgálgatta.
- Mi van magával, jóember? Maga hathónapos terhes, és borja lesz!
- Ne tessék mondani.
- De bizony mondom.
Hazament az ember, lógatta a fejét. Kérdezi a felesége:
- Miért búsul kend, ember?
- Azt mondta az orvos, hogy állapotos vagyok, borjam lesz három hónap múlva.
- Ne mondja már!
- De azt mondta.
Tél lett, mire eljött a kilencedik hónap, rettenetes hidegek jártak akkoriban.
- Ember, menjen el a faluból! Ne tudja meg senki a szégyenünket, hogy magának borja lesz. Csak akkor jöjjön haza, ha már megborjazott! - mondta az asszony.
Ment is a bugyuta ember a nagy hidegben, amerre a szeme látott. Egy nagy erdõn haladt keresztül, mikkor meglátott egy pár csizmát. Felvette, nézegette hát benne volt a gazdájának a lábaszára.
- No, ezzel jól elbántak a farkasok - gondolta. Betette a batyujába a csizmát, vitte magával.
Mikor ráesteledett, egy tanyára ért.
- Adjon Isten szerencsés jó estét. Adjanak nekem szállást, mert megfagyok ebben a hidegben.
- Adunk szívesen a vándorembereknek, feküdjön a búbosra, a jó melegre!
Ledõlt az egyszeri ember, acsizmát meg maga mellét fektette.
A gazdának nem volt nyugodt éjszakája, mert borjazott a tehene. Sajnálta a kisborjút a hideg istállóban, hát az ölébe vette a konyhába vitte, odafektette a vendége mellé.
A bugyuta ember felébredt hanaltájban, törölgette a szemét, meglátta a kisborjút maga mellett.
- Jaj, Istenem, fájás nélkül meglett a borjam!
Összekapta magát, ellógott gyorsan, otthagyta a szégyenét, de siettében még a csizma is a búboson maradt.
A gazda reggel ment a konyhára, de a vendéget mintha afölgd nyelte volna el. Nézte aztán az ottfelejtett csizmát.
- Asszony, rettenetes dolog történt, a borjú megette a vendégünket, csak a lábaszára maradt a csizmában!
- Jój, ember, mit tegyünk, mit tegyünk? Még minket is megehet ez a vérengzõ állat.
- Majd elbánok én vele!
A gazda hozta a baltát, föbevágta az ártatlan borjút.
A bugyuta ember meg fütyörészve ment hazafelé, vígan nyitotta a kaput.
- No, ember, megborjazott?
- Meg én, fájás nélkül. Ott is hagytam a borjút, ahol megellettem.
- Jól tette, ember, szégyen nélkül maradtunk.
Éltek aztán boldogan.

Forrás: Nagy Zoltán - Pórul járt szerelmesek