A magzat, akinek nem volt szeme

Valamikor élt egy szép menyecske nagy boldogságban az urával. Ahogy telt-múlt az idõ, egyszer még nagyobb lett a boldogsága, mert gyermeket hordott a szíve alatt.
Valami nagy ünnep küzeledett, hát elment gyovonni. A pap fiatal volt, életerõs, hát mindjárt szemet vetett a takaros fehérszemélyre. Azt mondta neki:
- Jaj, szép menyecske, szép menyecske, látom, boldog állapotba kerültél, de van egy kis bökkenõ.
- Micsoda, tisztelendõ úr?
- Édes gyermekem, a magzatodnak nincsen szeme.
- Jaj, tisztelendõ úr, mit csináljak, mit csináljak?
- Édes gyermekem, helyrehozom, ami hibádzik, emitt ne fõjön a fejed. Mise után megcsinálom a magzat szemét, csak gyere fel a parókiára!
Ment a menyecske engedelmesen, ahogy megegyeztek a pap meg jól eljátszadozott vele, megcsinálta a magzat szemét a széles ágyon.
Otthon a menyecske mérgesen csapta be az ajtót, villámokat szórt a szemével az urára.
- Miért csapkodod az ajtót? Mi ütött bejéd?
- Hogyne csapkodnám! Ha el nem megyek gyovonni, a gyermekemnek nem lesz szeme!
- Honnan veszed ezt, asszony?
- A tisztelendõ úr mondta. No, de segített rajtam, ledõtöt az ágyba, csinált a gyermekemnek szemet, rendbe jött a dolog. Kend meg olyan málé volt, hogy kifelejtette a szemét az én ártatlan jószágomnak.
- Jól van, édes feleségem, ne dühöngj, csillapodj!
Bezzeg dühöngött az ember magában, sistergett, mint a tüzes ménkû. Éjjel-nappal azon törte a fejét, hogy tehessen ki a pappal. Végül gondolt egyet:
- Van a tisztelendõnek elég birkája, az éjjel mindnek kiszúrom a szemét. Hadd csináljon azoknak is, ha a feleségem magzatjának tudott csinálni.
Úgy is lett. Öreg este belopakodott az akolba, elõvette a bicskáját, és mind megvakította az ártatlan bárányokat.
Másnap vasárnap volt. A pap a prédikációjába beleszõtte, milyen szerencsétlenség érte. Száz pengõ jutalmat ígért annak, aki nyomra vezeti, ki bánt el a birkáival. A szegény ember persze hallott mindent, hát mise után odasodródott a tiszteletes mellé.
- Tisztelndõ úr, ide a száz pengõt, tudom, ki volt a tettes!
- Biztosan?
- Mérget vehet rá.
Mikor kiolvasta a pap a száz pengõt, elrikkantotta magát a szegény ember:
- No, tisztelendõ úr, én voltam a tettes. Ha maga a feleségem magzatjának tudott szemet csinálni, csináljon a birkáinak is!

Forrás: Nagy Zoltán: Póruljárt szerelmesek