A gazdag ember buta gyereke

Volt egy nagy gazdag ember, annak meg egy szem fia, de az olyan buta volt, mint a cipõ talpa. Nem tudott az égvilágon semmit megjegyezni a nyolc év alatt az iskolában. Az apja nem gondolta, hogy olyan rettenetes buta a fia, mert mindig jó jegyeket vitt haza, a tanárok nem mertek neki rossz jegyeket adni.
Elérkezett nagy nehezen az idõ, hogy számot adjon a fiú, mit tanult a nyolc év alatt. Majd megölte a gond meg a bánat, hogy mit felel, mikor semmi nincs a fejében. A tanárai még jobban izgultak, mit kérdezzenek tõle, hogy szégyenbe nem maradjanak.
Az érettségire meg voltak híva a nagyurak; bárók, hercegek, grófok, nagykalapú tótok, mindenek, vendégek, rokonok, szomszédok. Felszólította az egyik tanár a fiút, hogy álljon fel, kezdõdik a felelés. Feláll a fiú, azt mondja:
- Dormolékusz békusz.
A tanárok integetnek:
- Ez igen, ez tud! Csak folytassa, folytassa!
Megint mondja a fiú:
- Macskarandusz kaparandusz.
- Elég, elég, ne is folytassa! Maga olyan okos fiú, olyan okosan felelt, hogy még mi sem értjük.
Örült az apa, örült a fiú, vígadtak. Csaptak nagy lakodalmat, megünnepelték a jól sikerült vizsgát.

Forrás: Nagy Zoltán - Pórul járt szerelmesek