Magyar népmesék
Vissza

Az együgyû menyasszony

Volt egyszer egy menyasszony.
Vásárolni valója akadt, hát fenemód büszkén ballagott a vásárra.
Szembetalálkozott egy katonával.
- Hova-hova, galambom? - szólította meg a katona.
- A vásárra.
- De büszke maga, galambom.
- Van mire.
- Talán menyasszony, galambom?
- Bizony az.
- Mikor lesz az esküvõ?
- Két hét múlva.
- Aztán ki van-e már fúrva?
- Micsoda? Kifúrva? Már hogy volnék, azt sem tudom, mi fán terem, amirõl beszél.
- Nem? Ha ki nem fúratja magát, a pap meg sem esketi.
- Jaj, ki teszi ezt meg velem?
- Ha más nincs, én is megteszem.
- Hol?
- Itt, ennél a bokornál.
Szépen nekifeküdtek, kétszer kifúrta a katona.
- No - azt mondja -, mehet a templomba, most ár megesketi a pap.
Mikor estefelé hazament a menyasszony, nekitapadt az anyjának:
- Az így egye meg az olyan anyát, aki tizennyolc esztendeig tartja a lányát, mégsem tanítja meg rendesen. Még azt sem mondja meg, hogy kifúrassam magam az esküvõ elõtt!
- Mi az, te? Mi az? Mirõl beszélsz?
- Mi volt, kétszer kifúrattam magam.
- Mit csináltál?
- Megmondta a katona, hogyha ki nem fúratnak, meg sem esküdtet a pap, hát kifúrattam vele magamat.
Ahogy folyt a szó, belépett a võlegény a házba.
- Mi van, édesanyám, miért zajong olyan nagyon?
- Jaj, miért zajgok? Tizennyolc esztendeig tartottam egy fazekat, húst bele nem tettem. Most ez a piszkos lány húst tett bele.
Azt mondja a võlegény:
- Semmi, anyám, csapja a falhoz!


Forrás: Nagy Zoltán: Póruljárt szerelmesek