Akit megsegített Jézuska

Elpanaszolta a cigány a papnak, hogy õ mennyire szegény, mit tegyen. A pap azt tanácsolta, hogy járjon el a flu szélére a kereszthez, imádkozzon Jézuskának, majd õ biztosan megsegíti.
Ment a cigány mindennap, imádkozgatott sokat. Mindig így fejezte be:
- Aranyos, drága Jézuskám, adjál nekem száz pengõt, de ha kilencvenkilncet adsz, azt el sem fogadom!
Egyszer egy kupec haladt el arrafelé, meghallotta, mit esedezik a cigány. Gondolta, próbára teszi. Másnap elbújt a feszület mellett, várta a cigányt. Mikor aztán közeledett, leolvasott kilencvenkilenc pengõt a kereszt elé, õ meg a bokrok mögé húzódott.
A cigány arca felderült, ahogy a pénzt meglátta. Megolvasta, hát kilencvenkilenc volt.
- Édes drága Jézuskám, köszönöm szépen, hogy segítetttél, majd megadod azt az egy pengõt.
Fogta a pénzt, sietett a falu felé, hogy a kupec alig érte utol:
- Cigány, add vissza a pénzem, az enyém volt!
- Ne beszélj bolondot, te kupec, nekem azt a drága Jézuska adta!
- Dehogy adta, dehogy adta, én tettem oda! Menjünk a bíróhoz, majd az igazságot tesz!
- Rossz kabát van rajtam, így nem állhatok a bíró elé, hazaugrok, egy jobbat veszek magamra.
- Nem mehetsz egy tapodtat se, mert akkor a pénzemnek bottal üthetem a nyomát! Van rajtam két kabát is, rádadom az egyiket.
No, ebben megegyeztek.
A bírónál a kupec kapott szót. Elmondta mi történt, hogy történt, övé a pénz. A cigány meg közbevágott:
- Bíró uram, ne higyjen a kupecnek, becsapná ez még Szûz Máriát is. Még a kabátot is képes lenne leszedni rólam!
- Bizony az is az enyém, cigány, én adtam rád!
- Látja, bíró úr?
A bíró a cigány pártjára állt.
Örült a cigány, vett mindent, ruhát, élelmet, mert még akkor nagy értéke volt a pénznek. Még kampósbotot is vett, sétálgatott mint egy úriember.
Szembejött vele a papja, de bizony a cigány köszönésre sem méltatta.
- Te cigány, nem tudsz illendõen köszönni?v - Kinek köszönnék?
- Az Isten szolgájának, mert én az vagyok. - Ahun, most jut eszembe! A gazzdád tartozik nekem egy pengõvel. Jézuskádtól csak kilencvenkilencet kaptam.
- Az nem igaz.
- De igaz. Add meg az egy pengõt, mert bõfeütlek a botommal.
Látta a pap, hogy nem tréfálkozik a cigány. Elõvette a bugyellárisát, kivette belõle az egy pengõt.
Így lett a cigánynak kerek száz pengõje.

Forrás: Nagy Zoltán - Pórul járt szerelmesek