Döbrentey Ildikó:
A kalózok kincse
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három kalóz: Jobbszem,
Balkéz és Félláb. Egy feketevitorlás kalózhajón éltek, és békésen
fosztogatták az óceán többi hajóját. Így teltek az évek, míg egy este
Jobbszem megszólalt:
- Kedves testvéreim, Balkéz és Félláb! Eleget
fosztogattunk már.
- Eleget fosztogattunk! Eleget! - helyeselt a másik
kettő.
- Kezdjünk új életet! - folytatta Jobbszem.
- Keressük meg
a Kopaszkalóz-szigetet, ássuk ki a titkos kincset, aztán telepedjünk
le, és éljünk úgy, mint a rendes emberek.
- Jól van! - mondta a másik
kettő. Mikor ezt így megbeszélték, bevonták a fekete vitorlát, és
fölhúzták a fehéret. Megfordították a hajót, s elindultak nyugat felé,
hogy megkeressék a Kopaszkalóz-szigetet. Hetvenhét nap hajóztak, hetvenhét
hajóval találkoztak. A hetvennyolcadikat megszólították:
- Hahó! Erre
van a Kopaszkalóz-sziget?
- Halihó! Erre nincs! - válaszolták a hajóról.
Megfordult erre Jobbszem, Balkéz és Félláb. Tovább vitorláztak dél
felé. Hétszázhetvenhét nap hajóztak, hétszázhetvenhét hajóval találkoztak.
A hétszázhetvennyolcadikat megszólították:
- Hahó! Erre van a Kopaszkalóz-sziget?
- Halihó! Erre nincs! - válaszolták a hajóról. &Úacute;jból megfordult
Jobbszem, Balkéz és Félláb. Tovább vitorláztak kelet felé. Hétezer-hétszázhetvenhét
napig hajóztak, hétezer-hétszázhetvenhét hajóval találkoztak. A hétezer-hétszázhetvennyolcadikat
megszólították: - Hahó! Erre van a Kopaszkalóz-sziget?
- Halihó! Erre
van, erre! Mi is éppen oda tartunk! - válaszolták a hajóról.
- Megálljatok!!
- kiáltotta Jobbszem, Balkéz és Félláb.
- A Kopaszkalóz sziget a kalózoké!
- Tudjuk! Azért megyünk oda! Akkor látta Jobbszem, hogy a hétezer-hétszázhetvennyolcadik
hajó vitorláján halálfej és lábszárcsont éktelenkedik.
- Kalózhajó!
- mordult Balkéz, és megragadta mordályát.
- Kalózhajó! - füstölt
Félláb, és nagyot koppantott a falábával. Akkor már rájuk is csaptak
a kalózok.
- A jobbszárny az enyém! - kiáltotta Jobbszem, és aprította
a jobbról zúduló kalózokat, mint a fodros káposztát.
- A balszárny
az enyém! - harsogott Balkéz, és püfölte a balról érkező támadókat,
mint a tollasvánkost.
- A közepe az enyém! - koppantott a falábával
Félláb, és elsütötte a nagyágyút, bele a közepébe. Vad csata kezdődött.
Villogtak a szablyák, suhantak a tőrök, pufogtak a pisztolyok, dörgött
az ágyú. Hétszer hét kalózt szerelt le a jobb oldalon Jobbszem, hétszer
hetet vert vissza a bal oldalon Balkéz, és hétszer hetet teremtett
oda a középen Félláb. Megzavarodtak a kalózok: csaknem bánik el velük
világ csúfjára három hitvány hajóslegény? Honnan is sejthették volna,
hogy az a három hitvány hajóslegény nem más, mint Jobbszem, Balkéz
és Félláb, az óceán rémei! Jobban ismerték ők hárman a kalózhuncutságokat,
mint a világ összes kalóza együttvéve! Addig-addig, míg a támadók
szégyenszemre szedték az irhájukat, s az első széllel elszeleltek.
Jobbszem, Balkéz és Félláb győztesen kötött ki a Kopaszkalóz-szigeten.
&Úacute;gy léptek a lakatlan földre, mint akik hazaérkeztek. Köröskörül
kietlen kopárság fogadta őket. Ásót fogtak, és izgatottan keresni
kezdték a titkos kincset. Estére felásták a sziget egynegyedét. Reggelre
felásták a sziget felét. Másnap estére felásták az egész szigetet.
Az utolsó sziklakő alatt végre egy pántos vasládát leltek.
- Nyisd
ki! - tolta oda Jobbszem Balkéznek.
- Nyisd ki te! - tolta tovább
Balkéz Féllábnak.
- Nyisd ki te! - tolta vissza Félláb Jobbszemnek.
Jobbszem a kalózkésével meg egy jókora kővel leverte a hét lakatot
a vasládáról. Balkéz felnyitotta a tetejét. Fé!láb belenézett .
-
Mi ez?! - üvöltötte csalódottan. - Hol az arany?! Hol a rubin?! Hol
a gyémánt?! - Nagy halom sárgás magot szórt a ládából a földre. A
mag szaporán szállt a szélben. - Hiszen ez búza! Ó jaj! - jajgatott
Balkéz. - Búza! Közönséges búza! - tépte haját Félláb. Bánatukban,
hogy kincs helyett búzát találtak, szétszórták a magot a Kopaszkalóz-szigeten.
Aztán elvackolták magukat, és kimerülten aludtak hét nap, hét éjszaka.
Látni sem akarták a világot. Nyolcadik reggel arra ébredtek, hogy
a kietlen Kopaszkalóz-sziget kizöldült. A szétszórt búzamag kihajtott,
szárbaszökkent, és zöldellt, mint a smaragd.
- Lehet, hogy mégiscsak
kincset találtunk? - csodálkozott Jobbszem.
- Ebből még kenyeret sütünk!
- toppantott Félláb. Még aznap partra vontatták a hajót, házat eszkábáltak
belőle, és azóta Jobbszem, Balkéz és Félláb a sziget urai. A sziget
sem kopár többé, mert a három barát minden évben elveti és learatja
a titkos kincset, melyet a búzaszemben leltek meg. Aki kalózkenyeret
akar enni, keresse meg őket!
