|
Mátyást megvendégelik
Mátyás király vadászgatott egy rengeteg erdõben
társaival. Délfelé járt az idõ, készítette
a szakács az ebédet, de Mátyás az idõ alatt
úgy elcsámborgott, hogy eltévedt. Ráesteledett,
de még mindig nem lelte barátit. Elfáradt, elcsigázódott,
mikor megpillantott egy pislogó fényt. No, oda már bemegy,
megpihen éjszakára. Egy öreg anyóka lakott ott.
Beköszönt:
- Adjon isten jó estét, édes öreganyám!
- Adjon isten neked is, fiam! Mi járatban vagy?
- Eltévedtem. Vadásztam társaimmal, de sehogy nem találom
õket.
- Édes fiam, a sötétben már úgysem találod
meg õket, ha a világosban nem találtad. Itt van ez a dikó,
ezen megpihenhetsz reggelig. Vacsorát nem tudok neked adni... De várjál
csak, van egy tyúkom, azt levágom.
Levágta az anyóka a tyúkot, megkopasztotta, fozött
belõle jó húslevest.
Megmelegedett Mátyás szíve, mikor eléje tette az
anyóka a párolgó, finom levest. Megolvasta hány
zsírszem gyöngyözik a leves tetején, és azt mondta:
- Tudod-e, anyóka, ki vagyok én? Bizony Mátyás király.
- Ó, fiam, ne haragudj rám, nem ismertelek meg, és királyhoz
illõen meg sem tiszteltelek.
- Nagyon elégedett vagyok, anyókám, mert egyetlen tyúkodat
is levágtad a vendégnek, és megfõzted levesnek.
Most annyi aranyat kapsz tõlem, ahány zsírcsepp gyöngyözõdik
a levesed tetején.
Elõvette Mátyás király a pénzes zsákját,
és híja nélkül kiszámolta az asztalra az aranyakat.
No, erre betoppantak vadásztársai.
- Jaj, királyunk, az egész erdõt bejártuk érted!
Miért jöttél ilyen messze tolünk? Nagyon aggódtunk
érted.
Közben meglátták az asztalon a sok aranyat, megtudták,
miért kapta az anyóka a gazdag jutalmat.
"No - gondolta magában a kuktája -, majd fõzök
én a királyomnak olyan zsíros levest, hogy nem gyõzi
nekem az aranyakat olvasni a zsákjából."
Hazamentek. A kuktája mindjárt másnap elkészítette
a tyúkhúslevest, feltálalta. Mátyás király
sejtette, honnan fúj a szél, hát méregbe gurult:
- Te kukta, elrontottad a levest, ehetetlen, mert csurom zsír az egész.
Többet nem leszel a kuktám, amerre akarsz, arra mehetsz!
Lekókadt fejjel hagyta ott a kukta a királyi udvart. Sok aranyat
akart, de nem kapott semmit.
|
