|
Mátyás király a szegény ember temetésén
Olyan nap is akadt, amikor Mátyás király nem csavargott
az országban szegény ember képében, hanem otthon
nézegetett ki a palotája ablakán.
Hát amint ott nézeget, látja ám, hogy egy szegény
halottat visznek az úton. Igen szegény ember volt, nem volt semmije,
senkije se, nem kísérte biz azt senki se a temetobe. Négy
ember vitte a koporsót, elotte egy vitte a halálkeresztet, mögötte
meg a pap ment a kántorral meg két ministránsgyerek. Más
senki.
No, megsajnálta a király a szegény embert, hogy még
az utolsó útjára se kíséri el senki. Kapta
magát, fölvette a koronáját meg a királypalástot,
és szólt a feleségének is, öltözzön
hamar, és jöjjön vele. Leszaladtak a palotából,
és beálltak a menetbe a koporsó után.
Lett erre nagy álmélkodás az utcán! Hogy valami
fene nagy urat temethetnek, hogy még a király is kíséri.
Egymás után beálltak a király meg a felesége
mögé, hogy ok se hiányozzanak a nagy eseménybol. Akkora
lett sokadalom, hogy mire a temetobe értek, alig fértek be. Így
adta meg a végtisztességet a szegény embernek a király.
|
