|
Mátyás király meg az öregember
Egyszer Mátyás király nagy urakkal járta az országot.
Kedves volt mindenkihez, nem nézte, ki-mi, megszólított
mindenkit. Megszólított egy öregembert is. Az öreg valamikor
a katonája volt. Egy-két szó után rögtön
rá is ismert, mert Mátyás király megismerte esztendõk
múlva is, hogy ki szolgált nála.
- Tisztességben öreg! - mondta a király.
- Köszönöm az asszonynak! - felelte az öreg.
- Hány pénzért dolgozol? - kérdezte a király.
- Hatért! - felelte rá az öreg.
- Hányból élsz?
- Kettõbõl!
- Hát négyet hová teszel?
- A sárba dobom!
- Hány még a harminckettõ?
- Már csak tizenkettõ!
- Meg tudnád-e fejni a bakkecskét?
- Meg én!
Az urak csak bámultak. Egy szót se értettek ebbõl
a beszédbõl. Látta ezt a király, s nevetve még
azt mondta:
- Míg képemet meg nem látod, addig meg ne magyarázd
senkinek!
Azzal a király továbbment. Az urak utána. Rögtön
tudakolni kezdték:
- Mi szót váltott fenséged ezzel az öreg paraszttal?
Nem értjük!
Felelt Mátyás király:
- Találjátok ki. Aki kitalálja, nagy jutalmat kap!
Az urak gondolkodtak, de hasztalan! Erre gyorsan visszamentek az öreghez.
Körülvették kérték, unszolták, hogy magyarázza
meg azokat a kérdéseket.
- Addig nem mondhatok semmit, míg a király képét
nem látom - mondta az öreg.
- Hol? Milyen képét? - kérdezték az urak.
- Ami az aranypénzen van kinyomva - mondta az öreg.
Megállapodtak tíz aranyban.
Az öreg most már elkezdte a magyarázatot.
- "Tisztességben öreg!" - ez azt jelenti, hogy az asszony
mossa rám a ruhát. Márpedig a tiszta ruha tisztesség.
Ezért vagyok tisztességes. S azért mondtam, hogy köszönöm
az asszonynak.
- De miért dobod a pénzt sárba? A hat közül négyet?
- kérdezték az urak.
- Hat pénzt keresek. Kettõbõl magam élek, négyet
a fiamra költök, az pedig annyi, mintha a sárba dobnám!
- felelte az öreg.
- Hát ez mit jelent: "Hány még a harminckettõ?"
- Megmondom tíz aranyért!
Leolvasták az öregnek az urak azt a tíz aranyat is.
- Legénykoromban harminckét fogam volt, de most már csak
tizenkettõ van, ez azt jelenti - felelte nevetve az öreg.
Már csak egy kérdés volt hátra. Az urak azért
se sajnálták a tíz aranyat.
- Hát az mit jelent, hogy "a bakkecskéket hogyan fejed meg"?
- Az azt, ahogyan most az urakat megfejtem!
Forrás: Tóth Renáta (Renii)
Illyés Gyula - Hetvenhét magyar népmese
|
