|
Mátyás király meg az igazmondó juhász
Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások
köszöntötték egymást.
Mondja a burkus király:
- Azt hallottam, hogy magának aranyszorû báránya
van.
- Igaz - mondja Mátyás -, van nekem a juhaim közt egy aranyszorû
bárányom, meg van egy juhászom, hogy az még sosem
hazudott.
Mondja a burkus király:
- Én megmutatom, hogy fog hazudni!
- De - mondja Mátyás király - nem hazudik ez, olyan nincs!
- De ‚én megmutatom, hogy hazudik, mert én megcsalom, de
úgy, hogy muszáj hogy hazudjon.
- Fogadok akármibe, hogy nem hazudik - mondja Mátyás király.
- Fele országomat odaadom.
- Én is odaadom fele országomat, ha nem hazudik - mondja a burkus
király. Jó, kezet fognak. Avval jó éjszakát
mond a burkus király, s megy haza a szállására.
Ott felöltözött a burkus király közönséges
parasztgúnyába, s indult ki rögtön a tanyára
a juhászhoz.
Köszönti a juhászt, az visszaköszönti:
- Isten hozta, király uram!
- Honnét ismersz te engemet, hogy én király vagyok?
- Megismerem én a szaván, hogy maga király - mondja a juhász.
Azt mondja a burkus király:
- Adok én neked sok pénzt, ráadásul hat lovat meg
hintót, csak add nekem az aranyszoru bárányt.
- Jaj - mondja a juhász -, a világért se adnám,
mert felakasztana Mátyás király.
Még több pénzt ígért neki a burkus király.
De nem, a juhász nem állt kötélnek.
Hazamegy nagy búsan a király a szállására,
és csak búsul és búsul. Ott volt a leánya
is.
- Ne búsuljon - mondja a leány -, mert elmegyek én ahhoz
a juhászhoz egy csomó színarannyal; én majd megcsalom.
Vitt egy ládácska színaranyat a lány és egy
üveg bort, jó mézesen, hogy a juhászt megcsalja. De
azt mondja neki a juhász, hogy neki nem szûkös a pénz!
Mátyás király meg felakasztja, ha megtudja, hogy hova lett
az aranyszorû bárány.
Addig-addig beszélt a leány, addig incselkedett, hogy végül
megitták a bort is. De a leánynak kellett elõször
innia belõle. Látni akarta a juhász, nem tett-e valami
altatót beléje. Nem. A bortól olyan kedve kerekedett aztán
a juhásznak, hogy utoljára azt mondja: odaadja a bárányt,
ha a leány hozzá megy rögtön feleségül.
Pénz néki nem kell, mert pénze van elég.
Sokat szabódott a leány, de végül mégis beleegyezett.
Azt mondja aztán a leány a juhásznak:
- Nyúzd meg a bárányt; a húst edd meg, nékem
a húsa nem kell, csak a bõre.
Megnyúzta a juhász. Hazavitte a leány nagy örömmel
az apjának az aranyszorû báránynak a bõrét.
No, de örvendezett az apja, hogy a leány meg tudta csalni a juhászt.
Eljött a reggel, búsult erõsen a juhász, hogy mit
mondjon õ most Mátyás királynak, hogy ne tudja meg,
hogy az aranyszorû bárány elveszett. Indult a kastélyba,
és útközben elpróbálta, hogyan is fog hazudni,
ha a király elé kerül. Beszúrta botját egy
egérlyukba, a kalapját rátette a botra. Elhátrált
aztán tole, meg feléje ment, köszöntötte király
uramnak. Mondta a király nevében:
- Mi újság a tanyán?
Mondta erre õ, a maga nevében:
- Ott biz' nincs más, csak az, hogy az aranyszorû bárány
elveszett; a farkas megette!
Mikor kimondta, megijedt.
- Hazudsz, mert akkor a többit is megette volna!
Avval kivette a botját, és ment tovább a királya
felé.
Ismét talált egy egérlyukat, ismét beletette a pálcáját,
reá a kalapját, és köszöntötte király
uramnak a botot.
- Mi hír a tanyán?
- Nincs egyéb, csak az aranyszorû bárány bedöglött
a kútba.
- Hazudsz - vélte hallani a király hangját -, mert a többi
is beledöglött volna!
Ismét kivette a pálcáját, és ment tovább
a kastély felé. Harmadszor is talált egy egérlyukat,
beletette a pálcáját, reá a kalapját, és
köszöntötte király uramnak a botot.
- Mi újság a tanyán?
- Ellopták az aranyszorû bárányt.
- Hazudsz - mondta a király -, mert akkor a többit is ellopták
volna.
Kivette most a pálcáját, és ment tovább Mátyás
király palotájába. A burkus király is ott ült
a leányával az asztalnál. Bemegy a juhász, és
köszönti a két királyt és a leányt is.
A bort már oda is vitte volt a burkus király, és most várták
mind, hogy hazudik-e a juhász. Mert ha hazudott volna, akkor Mátyás
király a fogadással elvesztette volna a fele királyságát.
- Mi újság a tanyán?
- Nincs semmi egyéb, mint hogy az aranyszorû bárányt
egy szép fekete bárányra elcseréltem.
Nagy volt Mátyás király öröme.
- Hát hozd bé' a bárányt! - mondja a juhásznak.
De azt mondja a juhász:
- Ott ül középhelyt a két király közt.
- Éljen! - mondja Mátyás király a juhásznak.
- Nem hazudtál! Ezért neked adom a burkus királynak a fél
országát, amit tõle elnyertem.
- No - mondja a burkus király -, én is odaadom a leányomat,
úgyis megszerették egymást.
És így lett a juhászból burkus király.
Forrás: Tóth Renáta (Renii)
Illyés Gyula - Hetvenhét magyar népmese
|
