|
Mátyás három lustája
Hollós Mátyás királyunk országa nem a naplopók,
nem a gondtalan restek országa volt, de nem ám: az az idõ
se' katonát, se' polgárt, se' urat, se' parasztot, se' kisembert,
se' nagyembert nem engedett ellustulni. Örökösen tomboltak a
vérontó hadak a határokon, a határokon belül
izzott a munka, lángolt az igyekezet, aminek az ország hatalmát,
dicsõségét fenn kellett tartani. Ebben az idõben
bizony megemlegették, ha valamerre egy haszontalan tunya ember találtatott.
Olyan nagy országban, amilyen Magyarország volt, került azért
akkor is egy rakás megátalkodott lustafi, kik minden istenadta
nap Szent Heverdelt szerettek ünnepelni.
Mátyás királynak egyszer olyan gondolata támadt:
megfogatta Magyarország leghírhedtebb három lustáját,
akik még azt se állották meg nyögés nélkül,
ha a kisujjukat kellett mozdítani. Ezt a csuda három lustát
felhurcolták a királynak Buda várába, ott Mátyás
rendelkezésére külön takaros kis házat kaptak,
az volt a dolguk, hogy semmi dolguk a világon ne legyen. Szolgákat,
szolgálókat adtak melléjük, akik a három lustára
takarítottak, fûtötték, fõzték, öltöztették,
vetkeztették, mosdatták õket, talán még a
falatot is megrágták, mielõtt a lusták szájába
kerülne. Így kellett a budavári három lustának
a házban élnie csúfságra, nevetségre, egész
ország csak leste, meddig bírják azt a rettentõ
semmittevést.
Bírta a Mátyás három lustája, egyik jobban
bírta, mint a másik. Egész nap hevertek, szuszogtak, mert
úgy meghíztak, mint a malac karácsonyra. Ha megunták
a háton fekvést, a hasukra fordultak, ha abból is elegük
volt, vissza a hátikra. Olyan lusták voltak már, a legyet
is lusták voltak elkergetni az orruk hegyérõl. Egyszer
azután, hogy esett, hogy nem, kigyulladt a Mátyás három
lustája felett a tetõ. A járó-kelõ nép
nagyban kiabálta a tüzet odakint, a láng is megcsapta már
az ablakot. Akkor az egyik heverõ fickó odaszól a másikhoz,
álmosan:
- Úgy látom, koma, ég a ház.
A másik ásított egy nagyot, azután azt mondta:
- Hadd égjen, majd kivitet a király, ha baj lesz.
A harmadik nyöszörögve nyitotta ki a száját:
- Hogy nem restelltek már ennyit beszélni.
Így lett vége a Mátyás három lustájának,
még a halálukon is nevettek az emberek.
|
