|
Gergõ juhász vendégségben
Mátyás király két kísérõjével
a Mátrában vadászott, így került el Gergõ
juhász tanyájára. Este volt, éppen zártak
befelé a juhászok.
- Jól van, atyámfiai, szívesen látjuk magukat vacsorára,
de csak szegényes étellel tudjuk kínálni a vendégeket.
Gergõ juhász szalonnát, hagymát, paprikát
tett a bográcsba. Mikor jól pirult vizet öntött rá,
utána meghintette bõségesen száraztésztában.
Hamar elkészült a lebbencsleves. Körülülték
a bográcsot, hozzákezdtek falatozni.
Ahogy kanalazták a jó párolgó levest, Mátyásnak
valami megtetszett a bogrács másik oldalán, hát
odanyúlt a fakanállal. Gergõ juhász rögtön
a kezére vágott.
- Mit csinálsz? Magad elöl egyél, nem szabad itt összevissza
nyúlkálni!
Megkeseredett egy kicsit Mátyás, de nem szólt egyet sem.
Másnap reggel elbúcsúzott a juhászoktól,
Gergõ juhászt meg vendégségbe hívta a királyi
udvarba.
Mikor eljött a meghívás ideje, Gergõ juhász
felgyalogolt Budára. Fogadta is a király kedvesen, asztalhoz ültette
az urak mellé. Feltátalták a jó párolgó
levest, de a szakács Gergõ juhász tányérja
mellé nem tett kanalat, ez volt a parancs.
Azt mondta a király:
- Uraim, fogjunk hozzá vacsorázni! De huncut gazember legyen az
aki meg nem eszi a levesét!
Gergõ juhász szétnézett, de bizony a tányérja
egyik oldalán sem talált kanalat. Egyet gondolt, levágott
a kenyérbõl egy olyanforma darabot, hogy abból kanalat
tudott formálni, és hozzáfogott a leveshez, dehabzsolta
egykettõre. Ahogy végzett, azt mondta ravasz mosollyal:
- Huncut gazember legyen az, aki meg nem eszi kanalát!
Erre bekapta a jól megázott puha kenyeret.
|
