Krisztus, Szent Péter és
az ácsok
Jézus Krisztus és Szent Péter késõ
este értek egy városba. Egy szállodába tértek,
ahol csak egy ötágyas szoba volt. Négy ágy
már foglalt volt négy ácsnak, akik a vendéglõben
daloltak, táncoltak, verték az asztalt két kis
botikával, jól be voltak szipókázva. A vendéglõs
az ötödik ágyat szánta Jézusnak és
Szent Péternek.
Péter vacsora közben hamar ráunt a részegek
dorbézolására.
- Uram, gyerünk, feküdjünk le, ne hallgassuk ezt a zsivalyt!
- Jól van, Péter, gyerünk!
Benyitottak a szállodaszobába:
- Uram, feküdjél a falhoz, ne halljad annyira azt a nagy
zúgást, én jobban kibírom kívül
- kegyeskedett Péter.
Alighogy elaludtak, bezúdultak az ácsok, elkezdtek a szobában
is dorbézolni. Akinél a cimbalomverõ volt, odamegy
az ágyhoz, Péter egyik oldalát ütögette.
Péter megfordult, akkor meg a másik oldalt põrölte.
Mikor Péter már nem bírta tovább a verést,
megrázta Jézust:
- Uram, cseréljünk már helyet, hátha nagyon
be vagy szorítva a falnál!
- Jól van, Péter, cseréljünk!
Mikor helyet cseréltek, a cimbalmos odafordult.
- No, adjunk már a falnál lévõnek is, mert
az még nem kapott!
|