|
A kovácsok kovácsa
Amikor Krisztus urunk a földön járt, akkoriban csak
városhelyeken volt kovács. No, elhatározta, kitalju
a kovácsmesterséget. Persze nem egykönnyen ment az,
két évig járkálni kellett városról
városra, hogy gyakoroljon különbözõ mestereknél.
Utoljára egy fukar kovácsmesterhez jutott, aki a tanítás
fejében jóideig visszatartotta a segédeket, jól
megdolgoztatta õket. Krisztus urunkkal sem csinált különben.
Munka meg volt bõven, hozták a parasztok a sok lovat patkolásra.
- No - mondta Krisztus urunk a két inasnak - tegyétek
a tûzbe a vasat, majd én szögelek!
Melegítették a patkót az inasok, õ meg odament
az elsõ lóhoz.
- No, gazduram, emelje fel a ló lábát!
Krisztus urunk lecsavarta a patát a csülökkel együtt,
betette a satuba, aztán visszaillesztette a labat a helyére.
Csak rálehelt, ráütött kettõt, és
már készen is volt.
- Mehet.
Csak néztek, szóhoz sem tudtak jutni a parasztok.
Jött a másik gazda, ott is azonmód csinálta.
- Gazduram, emelje fel a ló lábát!
Lecsavarta a patát csülökkel együtt, beszorította
a satuba, rá a patokót, kivette.
- Fogja a lábat!
Rálehelt, visszatette, ráütött a tenyerével,
kész. Így ment ez napestig, hétrõl-hétre.
Gyorsan haladt a munka és ilyen gyorsan ment híre a csodakovácsnak.
Hordták is a parasztok a sok lovat, de Krisztus urunk csakhamar
befelyezte a munkát. Egyszer aztán mondta a kovácsnak:
- Mester úr, beleuntam már én a kovácskodásba,
kitanultam már én ezt a szakmát. Adja a fizetségem
oszt' megyek utamra.
- Hát jól van. Itt van öt-hat dénár.
Azzal Krisztus urunk elballagott. De idõ múlva megincsak
gyülekezni kedtek a patkolásra váró lovak.
- Gyûrkõzzetek neki fúk - szólt a kovács
az inasoknak -, majd én szögelek.
S próbálta a kovács is azonmód, mint Krisztus
urunk, lecsavarta a ló lábát, be a satuba, megpatkolta,
rálehelt, de az sehogy nem akart visszaforrni.
A parasztember elkezdett hadonászni, veszekedni.
- Mit csinált? Eltörte a lovam lábát!
Megszeppent a mester, odaszólt az egyik inasnak:
- Szaladj, ahogy a lábad bírja, hívd vissza a segédet,
még nem messze lehet.
Úgy is volt, szedte a lábát az inas, kiabált
Krisztus után:
- Segéd úr, segéd úr! Jöjjön vissza,
jöjjön, siessen!
- Mi baj van?
- Nem ragad vissza a ló lába.
Ahogy visszaértek, már agyon akarták verni a kovácsot,
Krisztus lecsillapította õket, majd visszaragasztotta
a lolábat.
- Ilyen kovács kell nekünk, ez igazi mester - mondták
a parasztok.
Azóta nem forr össze a lócsont, mióta a kovács
eltörte a ló lábát. Minden állat lába
összeforrad, de a lóláb soha, ha egyszer eltörik.
|
