RIGÓCSÕR KIRÁLY Élt egyszer egy király; annak volt egy világszép lánya. Ez a lány olyan gyönyörû volt, hogy szebbet képzelni sem lehetett volna nála. De úgy eltelt a szépségével, olyan kevély, olyan fennhéjázó volt, hogy egyetlen kérõjét sem tartotta méltónak magához. Egyiket a másik után kosarazta ki, és ráadásul még gúnyt is ûzött belõlük. Egyszer a király nagy ünnepséget rendezett, s arra meghívott a környékrõl minden házasulandó férfit. Se szeri, se száma nem volt a vendégnek; akit elriasztott volna a királylány kevélysége, azt odacsalta a szépsége. Azokat, akik a királykisasszony kezére pályáztak, rang és méltóság szerint sorba állították: elöl álltak a királyfik, utánuk a hercegek, grófok és lovagok, legvégül pedig az egyszerû nemesek. Mikor ezzel elkészültek, megverték a dobokat, megfújták a kürtöket, kitárult a palota kapuja, kivonult díszes kísérettel, ajkán fennhéjázó mosollyal a világszép, királylány, és elvonult a kérõk sora elõtt. Némelyikre éppen csak rátekintett, némelyik elõtt megállt s végigmérte, némelyiknél még a száját is elbiggyesztette. Mert hát mindegyiken talált valami kivetnivalót. "Olyan, mint egy boroshordó" mondta egy kövérkésre, egy sovány magasnál meg visszafordult a kísérethez, s azt kérdezte: "Ugyan hová nõ ez az égimeszelõ?" A harmadikat így fitymálta: "Dagadt meg apró, esetlen tuskó"; a negyediket így: "Ez se jó, ez se jó, mint a halál, oly fakó!" Az ötödiket azzal intézte el: "Olyan piros a haja, mint a kakas taraja!" A hatodikkal az volt a baj, hogy nem elég délceg: "Görbe mint a megvetemedett fûzfavesszõ." Mindegyiknek megadta a magáét, de egyiken sem élcelõdött annyit, mint a sor elején egy szép szál, derék királyon, akinek egy kicsit horgasra nõtt az álla. - Ejha! - kiáltotta. - Nézzétek, ennek éppen olyan az álla, mint egy rigónak a csõre! Az ifjú királyon rajta is ragadt a csúfnév. Attól fogva csak úgy emlegették, hogy: Rigócsõr király. Az öreg király a palota tornácáról figyelte a lányát. Látta, egyebet sem tesz, mint gúnyolódik, s a sok egybegyûlt kérõnek mind kiadja az útját. Ezen aztán haragra lobbant, véget vetett az ünnepségnek, útjukra bocsátotta a felsült vendégeket, és maga elé szólítottá a lányát. - Kevélységednek el fogod venni méltó büntetését - mondta. - Vedd tudomásul: hozzáadlak az elsõ koldushoz, aki a palota kapuján bezörget! A királylány nem vette komolyra a dolgot, azt hitte, csak fenyegetõdzik az édesapja; bevonult a lakosztályába, élt tovább vidáman, s még másnap, harmadnap is fel-felkacagott, ha eszébe jutott egyik vagy másik pórul járt kérõjének elsavanyodott képe. Meg is feledkezett hamarosan az apja szavairól, s akkor sem gondolt semmi veszedelemre, amikor néhány nap múlva zene zendült, énekszó hangzott föl az ablakai alatt, s egy koldus kezdte fújni a nótáját valami kis alamizsnáért. A király éppen a trónteremben idõzött, s amikor meghallotta az udvar felõl a muzsikát, kiküldte nyomban a szolgálattevõ kamarást, nézze meg, mi történik odakint. A kamarás csakhamar visszajött és jelentette: - Egy énekes koldus nótázik az ablak alatt. - Vezessétek azonnal elébem! - adta ki a parancsot a király. A testõrök lementek, és a trón elé állították a koldust. Piszkos volt, poros volt, ruhája viseltes, haja gondozatlan, arca borostás; félszegen várakozott a kíváncsi udvari nép gyûrûjében, míg a királylány be nem vonult, és helyet nem foglalt apja mellett. Akkor a király intett, a koldus meg rákezdte: énekelt egy verset, pengette hozzá a zeneszerszámát, s amikor befejezte, egy kis jószívû adományt kért. - Nagyon tetszett nekem a nótád - mondta a király. - Ezért tisztességes jutalmat érdemelsz. Itt a lányom: neked adom feleségül. Most aztán megrettent ám a királylány! Könnyek szöktek a szemébe, esengve fordult az édesapjához, de az nem tágított. - Megmondtam neked: nem kellettek a királyi kérõk, hát hozzáadlak a legelsõ koldushoz, aki a palota kapuján bezörget. Nem használt sem sírás, sem könyörgés; a király véghezvitte, amit föltett magában, s ott helyben összeadták a koldust meg a királylányt. Mikor ez megtörtént, azt mondta a király: - Nem illik, hogy egy koldusasszonyt tartsak a palotámban; szedd a sátorfádat, mehetsz az uraddal! A koldus kézen fogta a kevély királylányt, kivezette a palotából, és gyalogszerrel nekivágtak a nagyvilágnak. Mentek, mendegéltek; egy idõ múlva egy szép nagy erdõbe jutottak. A királylány megkérdezte: Kinek az erdeje ez a kerek erdõ? A koldus meg azt felelte: Rigócsõr királyé ez a kerek erdõ; hozzámentél volna, most a tiéd volna. Mire a királylány szomorúan: Szegény lány, gyenge lány, ha ezt tudtam volna, Rigócsõr királyhoz hozzámentem volna! Átvágtak az erdõn, kibukkantak a mezõre. A lány megint megkérdezte: Kinek a mezeje ez a szép zöld mezõ? A koldus azt felelte: Rigócsõr királyé ez a szép zöld mezõ; hozzámentél volna, most a tiéd volna. Mire a királylány még szomorúbban: Szegény lány, gyenge lány, ha ezt tudtam volna, Rigócsõr királyhoz hozzámentem volna! Áthaladtak a mezõn, és nemsokára egy nagy városba értek. A királylány itt is megkérdezte: Kinek a városa ez a tágas város? A koldus pedig így felelt neki: Rigócsõr királyé ez a tágas város; hozzámentél volna, most a tiéd volna. A lány meg, olyan szomorúan, hogy a könnye is kicsordult: Szegény lány, gyenge lány, ha ezt tudtam volna, Rigócsõr királyhoz hozzámentem volna! De a koldus most már nem állta meg tovább, keményen rászólt: - Nem tetszik nekem, hogy mindig más férjet kívánsz magadnak. Én talán nem vagyok elég jó neked? A királylány megijedt, szólni se mert többet, de mikor egy irinyó-pirinyó házikóhoz értek, s az elõtt megálltak, nem bírta tovább, csak kiszaladt belõle a kérdés: Miféle viskó ez? Hisz bele se férek! Kié ez a hitvány, nyomorult kis fészek? A koldus pedig azt felelte: - Ez a mi házunk, itt fogunk lakni. A kevély királylánynak bizony le kellett hajtania a fejét, hogy az alacsony ajtón beférjen. - Hát a szolgák hol vannak? - kérdezte. - Miféle szolgák? - felelte a koldus. - Ha akarsz valamit, magadnak kell megszerezned, itt ugyan más nem gondoskodik rólad! De elég a szóbeszédbõl: rakj tüzet, fõzz vacsorát, éhes vagyok, fáradt vagyok! De hát honnét is értett volna a királylány a tûzrakáshoz meg a fõzéshez? A koldusnak kellett segítenie, hogy végül is menjen valahogy a dolog. Aztán elköltötték a sovány estebédet, és lefeküdtek. Másnap már kora hajnalban kiráncigálta a koldus a királylányt az ágyból. - Mit képzelsz itt is délig heverészhetsz? Gyerünk, dologra; tedd rendbe a házat, készíts ebédhez, hasogasd fel a fát, s ha azzal megvagy, ott a kert, tele van gazzal, meg kell kapálni! Szegény királylány fölkelt nagy álmosan, kisöpörte a házat, meghámozta az ebédhez a krumplit, ahogy tudta, fölhasogatta a fát, aztán fogta a kapát, kiment a kiskertbe, beállt a gazba, és vágni kezdte, de olyan keservesen, hogy minden kapavágásnál kiperdült egy könny a szemébõl. Finom kis kezét törte a kapanyél, fájt a dereka a hajladozástól, gyenge bársonyos talpát sütötte a forró homok, de mindennél jobban fájt a szíve: szánta-bánta kevélységét, s egyre azt sóhajtozta: Szegény lány, gyenge lány, ha ezt tudtam volna, Rigócsõr királyhoz hozzámentem volna! Így tengõdtek egy ideig, s amijük volt, lassan mind fölélték. Akkor azt mondta az ember: - Hallod-e, asszony! Ez így nem mehet tovább: mindig csak enni, semmit nem keresni! Mától fogva kosarat fogsz fonni. Azzal kiment a határba, vágott egy nyaláb vesszõt a rekettyésben, és hazavitte a királylány meg nekiült a kosárfonásnak. Fonta, fonta, amíg bírta, de hát nem bírta sokáig, a nyers fûzfavesszõktõl kisebesedett az ujja. - Ehhez, látom, nem értesz - mondta az ember -, talán a szövéshez több tehetséged van. De a királylány hiába igyekezett, a szövéssel sem volt nagyobb szerencséje, alig fogott hozzá, az érdes szál csakhamar fölvérezte az ujját. Az ember bosszankodva legyintett: - Én ugyan megjártam veled! Ki látott ilyen asszonyt, aki még csak nem is konyít semmiféle rendes munkához! Valami mást kell megpróbálnunk: ezentúl korsókkal, agyagedényekkel fogunk kereskedni. Én majd beszerzem az árut, te meg kiülsz vele a piacra. Nem várhatjuk, amíg a sült galamb a szánkba repül! A királylány szíve elszorult az aggodalomtól. Hogy õ ott üljön a piacon, és edényeket áruljon! Ha arra gondolt, hogy valaki meglátja ott az édesapja udvarából, majd megfagyott a vére, úgy félt tõle, hogy kinevetik: lám, hogy fenn hordta az orrát, most bezzeg õ sem különb, mint a többi egyszerû kofaasszony! De hát mit tehetett volna? Ha nem akart éhen halni, engedelmeskednie kellett. Mikor eljött a vásár napja, kora hajnalban fölszedelõzködött, kiült a piacra, kirakta maga köré az edényeit, és elkezdte, elõbb csak úgy röstelkedve, félénk rebegéssel, aztán lassan nekibátorodva: - Itt a szép edény! Itt a jó edény! Agyagtálat, cserépkorsót vegyenek! Az emberek szívesen vették a portékáját: szép volt az edény, de még szebb, aki kínálta; nem alkudtak sokat, megadták, amit kért érte; olyan is akadt, aki el sem vitte, amit vett otthagyta neki pénzestül. Alkonyatra az asszony mind túladott az edényeken; s egy teli kendõ pénzt vitt haza az urának. Most aztán megint abból éldegéltek, ameddig tartott. Mikor elfogyott, az ember megint beszerzett egy halom edényt, a királylány pedig ismét kiment vele a piacra. Letelepedett mindjárt a piactér sarkán, közvetlenül az út mellett; kirakta a sok edényt, s árulni kezdte: - Itt a szép edény! Itt a jó edény! Agyagtálat, cserépkorsót vegyenek! Hát ahogy ott üldögél, egyszer csak por kavarodik az úton: arra vágtat egy részeg huszár, egyenest az edények közé rúgtat, és ízzé-porrá zúzza valamennyit. A királylány sírva fakadt, azt sem tudta szegény, hová legyen félelmében. - Jaj, mi lesz velem - keseregte -, mit szól majd az uram a kárhoz! Hiába csitították; hiába vigasztalták; felugrott a zsámolyról, otthagyta a sok cserepet, hazaszaladt, s elmondta az urának, mi történt. - Ki hallott már ilyet: törékeny edénnyel kiülni az út szélére, hogy mindenki belegázoljon! - mérgelõdött az ember. - Magad is láthatod, nem való vagy te semmi rendes munkára! Szerencsére délelõtt fönt jártam a király szakácsánál, érdeklõdtem, nincs-e szükségük szolgálóra; megígérte, hogy felfogadnak konyhalánynak. Konyhalány lett hát a királylányból. Az volt a dolga, hogy kezére járjon a szakácsnak. Ha hozni kellett valamit, õt szalasztották, ha piszkos munka akadt, neki kellett elvégeznie, soha egy perc nyugta nem volt, dolgozhatott látástól vakulásig, A fizetsége meg az volt, hogy elvihette, amit az inasok, szobalányok meghagytak a királyi asztal maradékából. Egy-egy szilkét dugott a két zsebébe, azokban hordta haza, amit odavetettek neki, meg amit a tányérokon talált. Egy napon éppen vízért szalasztották a kútra. Telehúzta a két vödröt, s nekifohászkodott, hogy fölcipelje õket a konyhára. Egyszerre csak vidám dobszó ütötte meg a fülét. Gondolta, megnézi, mi az; azért az egypercnyi késedelemért csak nem fogja megszidni a szakács. Odaóvakodott a palota udvarának kõkerítéséhez, és kifülelt. De kár volt kíváncsiskodnia, mert csak a szíve lett nehezebb attól, amit hallott. Mert a kikiáltó azt adta hírül országnak-világnak, hogy aznap estére a király nagy vigalmat rendez a palotájában, azon fogja kiválasztani a menyasszonyát. "Ha nem lettem volna olyan gõgös, ma este én is ott lehetnék!" - sóhajtotta a királylány. Visszament nagy búsan a kúthoz, fölemelte a két nehéz vödröt, s vitte a konyhába. Ott egész nap sütöttek-fõztek, a királylány alig gyõzte a rengeteg baromfikopasztást, mosogatást, törülgetést, takarítást. Mikor bealkonyodott, s nem akadt több sürgõs munka a konyhán, a fõszakács rászólt, hogy ne lábatlankodjék az útjukban, mehet a dolgára. De a királylány legalább látni akart valamit az ünnepségbõl, mielõtt hazatér a nyomorúságos kunyhóba. Föllopakodott hát a lépcsõn, és meghúzódott az ajtó mellett, onnét leskelõdött. Odabent a teremben kigyulladt a fény, pompásnál pompásabb vendégek vonultak be, csupa ékesség, csupa ragyogás volt minden, õ meg királylány létére örülhetett neki, hogy legalább a küszöbön megtûrik. Az inasok ott siettek el mellette a díszes tálakkal, sorra kínálták a vendégeket. Aztán mikor a maradékot visszavitték a konyhára, néha neki is odavetettek egy-egy falatot. Szegény asszony mohón kapott az alamizsna után, és gyorsan bedugta a szilkéjébe, hogy majd hazaviszi, és megosztja otthon az urával. Mikor a lakomát befejezték, megharsantak a kürtök, kitárult a királyi lakosztály aranyveretes ajtaja, s apródok sorfala közt, tetõtõl talpig bársonyban, selyemben, nyakában vastag aranylánccal bevonult a király. Elnémult a vendégkoszorú, abbamaradt minden beszéd, még suttogás sem hallatszott. Ebben a nagy csöndben a király lassan végigjártatta tekintetét a jelenlevõkön, aztán elindult, át a termen, egyenest az ajtóhoz; ott megállt a konyhalány elõtt, könnyedén meghajolt, s így szólt: - Add a kezedet, veled akarom eljárni az elsõ táncot. Ebben a pillanatban a zene is megszólalt, de szegény királylánynak nemhogy táncolni nem volt kedve, de legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenletében. Hát még amikor megismerte a hangjáról Rigócsõr királyt! Halkan felsikoltott, és el akart futni, de a király megfogta a kezét, és magával vonta a terembe. De alighogy beléptek, csörömpölés hallatszott, a vendégek félrehúzódtak, a zene elakadt: ott állt szegény királylány megszégyenülten mindenki szeme láttára, lába elõtt a két szilkével meg a szétszóródott ételmaradékkal. - Kipotyogott a zsebébõl! - kiáltotta valaki a vendégek közül, s vége-hossza nem lett volna a csúfondáros kacagásnak, ha Rigócsõr király csöndet nem int. Odalépett a zokogó királylányhoz, és szelíden a keblére ölelte. - Ne keseregj, kedves feleségem - mondta neki -, a rossz napok véget értek. Én voltam a koldus, akivel a nyomorúságos viskóban éltél; én voltam a huszár is, aki az edényeidet összetiporta. Mindez csak azért történt, hogy megtörjék a gõgöd, és megbûnhõdj kevélységedért. - Nagyot vétettem - zokogta a királylány -, nem érdemlem meg, hogy a feleséged legyek. - Igaz, vétettél - felelte a király -, de amit vétettél, le is vezekelted: most aztán ne búsulj többet: ezt az ünnepséget azért rendeztem, hogy megüljük a mi igazi menyegzõnket! Akkor udvarhölgyek siettek elõ, pompás ruhába öltöztették a királylányt; mire elkészült öltözékével, megérkezett az édesapja is, mind az egész udvarával; áldását adta az ifjú párra, és elkezdõdött a vigalom, híres-neves lakodalom, dínomdánom. Bárcsak mi is ott lehettünk volna. Vissza a mese oldalra