JANKÓ SZERENCSÉJE Jankó hét esztendeig szolgált egy uraságnál. Mikor a hetedik esztendõ is letelt, a gazdája elé állt. - Szeretnék hazamenni az édesanyámhoz, kérem a béremet! - Derekasan dolgoztál, hûséggel szolgáltál - mondta a gazda -, amilyen a munka volt, olyan lesz a fizetség is. Azzal adott neki egy nagy darab aranyat, akkorát, mint Jankó feje. A fiú elõvette a keszkenõjét, belekötötte az aranyat, aztán a vállára vette, és elindult vele hazafelé. Szedte a lábát szaporán, s egyszer csak meglátott messzirõl egy lovast: egyre közeledett, s nagy vidáman léptetett el Jankó mellett a paripáján. - Hajaj - szakadt ki Jankóból a sóhajtás -, szép dolog a lovaglás! Az ember úgy ül a nyeregben, akár egy széken; nem üti meg mindenféle kõben a lábát, cipõt sem koptat, mégis halad; az ám a jó sor! A lovas meghallotta a fohászkodást, megállt, és leszólt neki: - Ha jobb lóháton, minek jársz gyalog? - Mit tehetnék egyebet - mondta búsan Jankó -, itt ez a kolonc a nyakamon, haza kell vinnem az édesanyámnak. Igaz, hogy színaranyból van, de azért nagyon terhemre esik: a fejemet is húzza, a vállamat is nyomja. - Tudod, mit? - szólt a lovas. - Cseréljünk! Neked adom a lovamat a koloncodért. - No, te szegény, lesz is mit cipelned! - mondta Jankó vidáman, és tüstént ráállt a cserére. A lovas nyakába vette az aranyat, fölsegítette Jankót a lóra, és kezébe adta a kantárszárat. - Tudsz-e lovagolni? - Még eddig sosem próbáltam. - Könnyû mesterség, hamar beletanul az ember. Ha gyorsan akarsz menni, csak csettints egyet, és szólj rá a lóra, hogy: hopp-hopp! Ennyi az egész tudomány. - Hát ez igazán nem boszorkányság! - mondta Jankó. Megköszönte a tanítást, és útnak eredt, Vígan ült a lovon, tetszett neki a nagy szabadság s kényelem, hogy neki csak ülnie kell, a ló meg lépked helyette. Aztán meg mennyivel szebb onnét föntrõl a nyeregbõl, mint alant a poros országúton. Frissebb a levegõ, messzebbre látni! Egy ideig poroszkált, de aztán úgy találta, gyorsabban is haladhatna; nem azért van lova, hogy csak úgy mendegéljen, mint a gyalogos ember! Csettintett egyet-kettõt, és hetykén elkiáltotta magát: - Hopp-hopp! A paripa a fülét hegyezte; a második hoppra szökkent egyet, és vágtázni kezdett. Jankó jóformán föl sem ocsúdott, máris lent hevert az útszéli árokban. A ló meg világgá szaladt volna, ha egy paraszt szemközt nem ballag az úton a tehenével, és meg nem fogja. Jankó nagy nehezen föltápászkodott, sajgott minden porcikája, beletellett egy kis idõ, míg a kezét-lábát megtalálta. Akkorra odaért mellé a paraszt is a tehénnel meg az elfogott lóval. - Nem jó mulatság a lovaglás - mondta panaszosan Jankó -, különösen, ha valaki ilyen cudar dögre akad, amilyen az enyém. Ide-oda hányja magát, mindig hátrasunyít, csak azt várja, mikor vetheti le az embert. Még jó, hogy a nyakamat nem szegtem! Mennyivel jobb egy tehén! Azt szép kényelmesen elterelgeti az ember, s tejet is ad, vajat is ad naponta, nem úgy, mint a ló: az csak a szénát falja, meg a zabot ropogtatja reggeltõl estig, s kieszi az embert a vagyonából! Mit nem adnék érte, ha egy ilyen tehenem volna! - Hát ha úgy megtetszett neked a tehenem, nem bánom, elcserélem a lovaddal - mondta a paraszt. Egyéb se kellett Jankónak! Nyomban ráállt az alkura. A paraszt fölpattant a paripára, és elvágtatott, õ meg szép lassan hajtani kezdte maga elõtt a tehenet, s közben váltig azon örvendezett, milyen jó vásárt csapott. "Ha csak egy karaj kenyeret keresek is napjában - gondolta -, mindig lesz mit kennem rá. Ehetem vajat is, sajtot is, amikor jólesik, ha pedig megszomjazom, nosza, megfejem a tehenemet, és friss tejet iszom. Nem is kívánhatnék vígabb sort magamnak!" Ahogy így tûnõdött, elért egy csárdához. Betért az ivóba, és nagy örömében minden elemózsiáját megette egy ültõ helyében. Elköltötte az ebédjét, aztán a vacsoráját; volt még egy garasa, azon sört hozatott rá. Mikor jóllakott, továbbindult, terelte maga elõtt a jámbor tehenet az édesanyja faluja felé. Közben telt az idõ, a nap mind följebb hágott az égen, lassan delelõre ért, csak úgy égette a pusztát, azon meg jó óra járásnyira körös-körül egyéb sem volt, mint leperzselt fû. Jankó úgy szomjazott, majd a szájpadlásához ragadt a nyelve. Tûrte egy darabig, de aztán észbe kapott. "Minek kínlódom én, ha egyszer könnyû segíteni a bajomon! - gondolta. - Megfejem a tehenemet, s iszom egyet!" Volt ott egy csonka akácfa, villám sújthatta valaha; csak a megfüstölt maradék dereka sínylett a homokban meg pár fattyúhajtás a tövénél, szárazságban megzsugorodott, nyomorék levelekkel. Jankó kikötötte hozzá a jószágját, edény híján alátette a bõrsapkáját, s míg a tehén a fattyúhajtásokat rágogatta, nekilátott a fejésnek. De akárhogy rángatta a Riska tõgyét, egy csepp nem sok, annyi tejet sem tudott kipréselni belõle. Nem is úgy ült neki, ahogyan kellett volna, hiszen soha életében nem fejt még; a tehén meg, akármilyen béketûrõ is volt, végül is ráunt a sok rángatásra, döfködésre, s a hátsó lábával úgy fejbe rúgta Jankót, hogy az egy mukk nélkül elterült a földön, és néhány pillanatig azt sem tudta, hol van. Szerencsére arra jött egy hentes; jóképû süldõt tolt a talicskáján. - Mi a baj, koma? - kiáltotta, és talpra segítette Jankót. - Majdnem megölt ez az átkozott jószág! - mondta a fiú, és keserves képpel tapogatta fején a jókora púpot. - Meg akartam fejni, és úgy megrúgott, hogy a csillagokat láttam! - Ezt ugyan hiába fejed! - mondta a hentes, ahogy közelebbrõl megszemlélte a tehenet. - Nem tejel ez többé! Kimustrált vén jószág, legföljebb ha igára jó vagy arra, hogy levágják. - Ej, ej ki gondolta volna! - csóválta a fejét Jankó. - Nem mondom, nem rossz ha az embernek van mit levágnia a háznál, ráadásul ekkora nagy állat! Csakhogy én nem szeretem a marhahúst, olyan száraz, mint a fûrészpor. Már akkor inkább egy ilyen süldõ kellene nekem. Az igen, abból olyan kolbászt lehet csinálni, hogy a tíz körmét megnyalja utána az ember! A hentes gondolt egyet. - Tudod, mit? A kedvedért elcserélem a süldõmet a tehenedre. - Az ég áldjon meg a jó szívedért! - örvendezett Jankó. Odaadta a hentesnek a tehenét, leszedte a süldõt a talicskáról, madzagot kötött a nyakába, s elindult vele nagy vidáman arrafelé, amerre a legközelebbi falu tornya integetett. Ment, mendegélt, húzta maga után a süldõt. Egyszer csak melléje szegõdött egy legényke, szép fehér libával a hóna alatt. Beszédbe ereszkedtek, hogy jobban teljék az idõ. - Sokat kell dolgozni a mai világban - mondta a legényke -, amíg az ember egy ilyen malacnak az árát megkeresi. - Dolgozni dolgoztam hét kerek esztendõt - felelte Jankó -, hanem a malacomat, azt úgy cseréltem az imént egy tehénért. Azzal elmondta, miféle jó üzletet kötött egyre-másra. A legényke furcsállotta egy kicsit a dolgot; úgy gondolta, talán ugratni akarják, s nem szólt hozzá semmit; inkább a libájáról kezdett beszélni. - Keresztelõre viszem ide a szomszéd faluba - mondta. - Megvan a súlya, nemhiába tömik nyolcadik hete! Olyan pecsenye lesz belõle, kibuggyan a zsírja, ha beleharapnak! - Szép jószág, nem mondom, de az én süldõm se kutya! - büszkélkedett Jankó. Erre a legényke nem felelt semmit, hanem egy kis idõ múlva elkezdett nyugtalanul jobbra meg balra tekingetni, mintha attól félne, hogy rájuk tör valaki. - Mi az - kérdezte Jankó -, mit lesel te folyton? - Semmit, csak úgy kémlelõdöm - dünnyögte a legényke. Mentek megint egy darabot; akkor megállt, odafordult Jankóhoz: - Ezzel a te süldõddel is valami baj van a kréta körül. Most jövök a faluból, ott éppen egy ilyet loptak ki a bíró óljából. Attól tartok, hogy éppen ezt! Mindenfelé keresik a tolvajt; bajos dolog volna, ha elcsípnének ezzel a disznóval. Még az a legkevesebb, ha dutyiba dugnak! - Uram teremtõm! - rebegte Jankó, és elszorult a szíve. Megragadta a legényke karját: - Kérlek, segíts ki a veszedelembõl! Te ismerõs vagy errefelé, add ide a libát, és vidd a süldõt, eredj vele, amerre látsz! - Nagy kockázat - mondta a legényke hamiskásan -, de nem venném a lelkemre, hogy pórul járj! Fogta a madzagot, és gyorsan letért a süldõvel egy dûlõútra. A derék Jankónak nagy kõ esett le a szívérõl. "Csakhogy ebbõl a veszedelembõl megszabadultam!" - mondta magában, és ment vidáman hazafelé, hóna alatt a libával. Meg-megsimogatta a hízott szárnyast, és azt gondolta: "Ha jól fontolóra veszem a dolgot, még nyertem is a cserén. Elõször is ott a jó libasült, másodszor a rengeteg zsír, egy negyedévig is elég lesz zsíros kenyérre, harmadszor pedig a szép fehér toll: azt a párnámba töltetem, s úgy alszom majd rajta, mintha ringatnának!" Beért egy takaros faluba; onnét már csak egy félóra járásnyira volt a szülõfaluja. Jankó megszaporázta a lépteit, hogy minél hamarabb hazakerüljön, mert igen vágyott már az édesanyja után. De a téren egy köszörûs áll: a taligájával, hajtotta sebesen a köszörûkövet, és vidáman énekelt hozzá: Pörög a - forog a kerekem, Ollódat, késedet kifenem! "Már az nem lehet, hogy ezt meg ne nézzem" - gondolta Jankó. Megállt, figyelte, hogyan csisszen a kövön a késpenge, hogyan hányja a szikrát; tetszett neki a dolog, még inkább az énekszó. Végül is megszólalt: - Jól mehet a mester uram dolga, hogy ilyen vígan köszörül! - Jól bizony! - felelte a köszörûs. - Aranymesterség ez! Az igazi köszörûs olyan ember, hogy ahányszor csak a zsebébe nyúl, mindig talál benne pénzt. Hát te hol vetted azt a szép libát? - Nem vettem, hanem egy disznón cseréltem. - Hát a disznót? - Azt meg egy tehénen. - Hát a tehenet? - Azt egy paripán. - Hát a paripát? - Azt meg egy akkora darab aranyon, mint a fejem. - Hát az aranyat? - Az a hétesztendei szolgálatom bére volt. - Látom, ügyes, találékony legény vagy - mondta a köszörûs -, mindig tudtál segíteni magadon. Most már csak az hiányzik a szerencsédhez, hogy ha felállsz, mindig megcsörrenjen a sok pénz a zsebedben. - Igen ám, ha tudnám, hogyan kezdjek hozzá! - Úgy, ahogy én: csapj fel köszörûsnek! Egyéb sem kell hozzá, csak egy köszörûkõ, a többi már megy magától. Szívesen elindítlak a szerencse útján, neked adom a kövemet, igaz, kicsit csorba már, de olcsón megkaphatod, nem kérek egyebet, csak azt a libát a hónod alatt. Cseréljünk? - Már hogyan kérdezheti, mester uram! Hiszen egész életemre szerencséssé tesz. Ha mindig lesz pénz a zsebemben, valahányszor belenyúlok, mi kívánságom lehet még ezen a világon? Azzal odaadta a libát a csorba köszörûkõért. - Ne mondd, hogy szûkmarkú vagyok: nesze, ezt fogadd el ráadásnak - mondta a köszörûs, fölvett a földrõl egy közönséges követ, és odaadta Jankónak -, jól lehet kalapálni rajta, mind kikalapálhatod az ócska szögeidet. Jankó vitte a két követ boldogan, s ment a faluja felé. De mert kora reggel óta talpon volt, kezdett elfáradni. Alaposan meg is éhezett, hiszen amikor a lovát sikerült elcserélnie a tehénre, örömében minden útravalóját megette. Már alig bírta a lábát, s kegyetlenül nyomta a két kõ is a vállát. Az út szélén volt egy kút; odatámolygott hozzá szegény fiú; gondolta, ha már ennie nincs mit, legalább iszik egyet, és pihen egy kevéskét. A köveket, hogy valami bajuk ne essék, gondosan lerakta a kút kávájára, aztán a víz fölé hajolt. Hajoltában véletlenül meglökte a köveket, s mind a kettõ belepottyant a vízbe. Jankó csak nézte, amint nagy csobbanással elmerülnek aztán nagyot ugrott örömében, hogy így szépszerével megszabadult ettõl az utolsó gondjától is. - Nincs is nálam szerencsésebb ember a világon! - rikkantotta. Könnyû szívvel, üres kézzel, vidáman bandukolt tovább, míg csak haza nem ért az édesanyjához. Vissza a mese oldalra