AZ ERDEI ANYÓKA Egyszer egy szegény szolgálólány egy nagy-nagy erdõn utazott át a gazdáival. Az erdõ közepén rablók támadtak rájuk, és aki a kezük ügyébe került, azt irgalmatlanul megölték. A lány fent ült a kocsis mellett a bakon. Amikor a rablók nagy lármával elõrontottak a sûrûbõl, megijedt, leugrott, és elbújt egy vastag fa mögé. Ott lapult, míg a támadók el nem vonultak a gazdag zsákmánnyal. Akkor végre elõmerészkedett rejtekébõl, de nem talált egyebet, mint a kocsi roncsait meg a gazdái holttestét. Leült, és keservesen sírni kezdett. - Ó, én szegény szerencsétlen - így jajveszékelt -, mi lesz velem? Sosem találok ki ebbõl a rengetegbõl! Nem lakik itt egy árva lélek sem; éhen fogok veszni, vagy engem is megölnek majd a rablók! Mikor kissé lecsendesedett, felállt, kereste-kutatta, merre mehetne, de még csak egy vékonyka ösvényt sem talált. Így érte az este. A fák közt egyre sûrûbb lett a homály. Néha ág reccsent, s olyankor szegény lánynak majd elállt a szíve verése; azt hitte, vadállat oson a bozótban, vagy útonálló mozdult meg valamelyik fa mögött. Már lélegzeni is alig mert. Végül azt mondta magában: "Itt ez a nagy fa, leülök a tövébe, s egy tapodtat sem tágítok innét, akármi történjék is." Hát ahogy ott kuporgott, egyszer csak egy fehér galamb szállt feléje. Leereszkedett a lányhoz; aranykulcsocska csillogott a csõrében. A lány úgy megörült a madárnak, hogy egy pillanatra még a bújáról-bajáról is megfeledkezett; kinyújtotta a kezét, hívogatni kezdte. - Tubicám! Tubicám! A galamb odalibbent hozzá, tenyerébe ejtette az aranykulcsocskát, és megszólalt: - Ne búslakodj azért jöttem, hogy segítsek rajtad. Látod azt a nagy fát? Azon van egy kis lakat nyisd föl a kulccsal, találsz benne enni-inni magadnak, nem kell tovább éhezned. Azzal elrepült. A lány pedig odament a fához, kinyitotta, és valóban lelt benne egy tálka tejet és hozzá egy karaj fehér kenyeret. Hanem amikor jóllakott, megint csak eszébe jutott a szomorúsága. - Nálunk otthon ilyenkor ülnek el a tyúkok - sóhajtotta. - Olyan fáradt vagyok, bár én is lefekhetném az ágyamba! Alig hangzott el a fohászkodás, máris odaröppent hozzá a galamb. Most egy másik kulcsocskát hozott a csõrében, letette a lány tenyerébe, s azt mondta: - Ne búslakodjál; menj, nyisd ki ott azt a másik fát, találsz benne ágyat magadnak. A lány úgy tett, ahogyan a madár meghagyta neki; kinyitotta a fát, s mit nem látott? Szép vetett ágy fehérlett feléje, dagadó párnákkal, könnyû takaróval. Õ meg belefeküdt, és nyomban elaludt. Reggel, amint fölébredt a harsány erdei madárszóra, harmadszor is odaszállt hozzá a galamb. Megint hozott egy kis aranykulcsot, s az mondta: - Nyisd ki azt a harmadik fát ott, találsz benne ruhát magadnak. És a lány olyan pompás aranyos-gyémántos ruhát lelt a fában, hogy annál szebbet még a királykisasszony sem hordhat. Így éldegélt egy ideig az erdõben. A fehér galamb mindennap fölkereste, s amire csak szüksége volt, mindenrõl gondoskodott. Egy szép napon aztán azt kérdezte tõle: - Megtennél-e valamit a kedvemért? - Már hogyne tennék! - felelte a lány. - Mindent megteszek, amit kívánsz. - Akkor gyere utánam, elvezetlek egy házikóhoz, oda menj be. A tûz helynél egy anyóka kuporog majd, és jó napot köszön neked, de te a világért se felelj rá, akármit is csinál: Menj el mellette mintha ott sem volna. A jobb keze felõl találsz egy ajtót, azt nyisd ki, és lépj be rajta a szobába. A szoba közepén látsz majd egy asztalt tele gyûrûvel; egyik csillogóbb, mint a másik. Ezeket a fényeseket hagyd békén, de találsz köztük egy egyszerût, azt kapd fel, és hozd el nekem, amilyen gyorsan csak bírod. Azzal a galamb fölröppent, ágról ágra szállva elvezette a házikóhoz, aztán eltûnt; a lány pedig belépett, s mindent úgy talált, ahogyan a galamb elõre megmondta. Az anyóka ott kuporgott a tûzhely mellett, és elkerekedett a szeme a csodálkozástól, amikor a hívatlan vendég betoppant. - Jó napot, kedves gyermekem! - köszöntötte nyájaskodva. A lány azonban jól megjegyezte a galamb tanácsát: nem felelt egy árva szót sem, csak ment egyenesen az ajtóhoz. Akkor az öreg fölugrott a zsámolyról, belekapaszkodott a ruhájába, úgy akarta visszahúzni, s közben rikácsolt, mint valami vén holló: - Hallod-e, az az én szobám, oda nem léphet be senki, ha én nem engedem! De a lány nem törõdött a kiáltozásával; kirántotta magát az öregasszony kezébõl, és belépett a szobába. Nagy asztal állt középütt. Rengeteg gyûrû hevert rajta; csillogtak-villogtak, hogy csak úgy szikrázott a szeme tõlük. Õ azonban sorra félrelökdöste valamennyit; csak azt az egyetlenegyet, csak azt a dísztelen gyûrût kereste, de sehogyan sem tudott ráakadni. Már egészen kétségbeesett, hogy hiába minden, nem tehet eleget a galamb kívánságának. De talán nem is az asztalon van a gyûrû, hanem valahol másutt a szobában? Tanácstalanul körülnézett; hát látja: az öregasszony épp akkor kap föl a sarokból egy kalitkát, és ki akar osonni vele. A lány hirtelen az ajtóhoz ugrott, útját állta a vénasszonynak, és kikapta a kezébõl a kalitkát. Egy szürke madár ült benne, és csõrében tartotta a gyûrût. A lány nagyon megörült, benyúlt a rácson, kirántotta a madár csõrébõl a gyûrût, és kiszaladt vele a házból. Futott, futott az erdõben, ahogy csak a lába bírta, s egyre azt várta, egyszer csak odaszáll hozzá a galamb és átveszi tõle a drága zsákmányt. De a galambnak híre-hamva sem volt. A lánynak lankadni kezdett az ereje, egyre lassabban lépkedett, végül egészen elgyengült, és kimerülten nekidõlt egy fának. A fa egyszeriben lágy és hajlékony lett; lebocsátotta ágait, és az ágak körülölelték a lányt; már nem is ágak voltak, hanem két erõs kar; és a fa sem fa volt már, hanem egy szép ifjú. Megölelte, megcsókolta a lányt, és azt mondta: - Köszönöm neked, hogy megváltottál és kiszabadítottál a vénasszony hatalmából. Az az anyóka gonosz boszorkány: fává varázsolt, de néhány órára mindennap fehér galamb lehettem. Addig nem is változhattam vissza emberré, míg a gyûrû a boszorkány birtokában volt. Megszabadultak a varázslattól a szolgái és a lovai is, mert a gonosz vénasszony azokat is fává változtatta. Fölpattantak a paripákra, és hazavágtattak az ifjú országába. Az az ifjú ugyanis királyfi volt, s ahogy hazaértek, nyomban feleségül vette a lányt. Ma is élnek, ha meg nem haltak. Vissza a mese oldalra