A CSODÁLATOS HEGEDÛS Volt egyszer réges-régen egy csodálatos hegedûs. Szerte bolyongott a világon, és mindig egyes-egyedül járt. Hol erre gondolt, hol meg arra; vagy a felhõk játékát nézte az égen, vagy a napsugarak táncát a folyó tükrén; sosem unatkozott mindig volt látnivalója. Vándorlása során egyszer egy rengeteg nagy erdõbe tévedt. Ki tudja, mióta bolyongott már magányosan a fák közt. A levelek közt csak nagy néha kéklett át az ég, a lomb olyan sûrû volt, hogy csak ritkán tûzött át rajta a napsugár. A hegedûsnek ide-oda kószáltak a gondolatai, hanem aztán végül mégiscsak elunta magát. "Ideje, hogy pajtást kerítsek magamnak" - mondta. Fogta a hegedûjét, húzott egyet-kettõt a vonóval, s a húrokról egyszeriben olyan szép, csengõ dallam szállt a magasba, hogy nincs az a fülemüle, amelyik gyönyörûségesebben tudna énekelni. A hang csapongva szárnyalt a rengetegben; édesen, ezüstösen szólt, majd epekedve, majd pedig vidáman. Egyszer csak megrebbent a bozót; egy farkas ügetett elõ a sûrûbõl. "Igazán nem ilyen pajtás után kívánkoztam!" - gondolta magában a hegedûs. A farkas odament hozzá, és megszólította: - De szépen húzod, kedves mester! Szívesen eltanulnám tõled. - Ha csak ez a kívánságod! - felelte a hegedûs. - Ha szót fogadsz, egykettõre ellesheted a titkát. De figyelmeztetlek rá: amit mondok neked, azt azonnal meg kell tenned, különben semmire sem mégy! - Meglátod, nem lesz engedelmesebb tanítványod nálam! - fogadkozott a farkas, és a hegedûs nyomába szegõdött. Mentek, mendegéltek, és a farkas már alig várta, hogy megkezdõdjék a zenetanítás. A hegedûs azonban ügyet sem vetett rá, amíg egy terebélyes tölgyfához nem értek; akkor hirtelen visszafordult hozzá: - Látod azt a repedést ennek a tölgynek a törzsén, farkas koma? - Látom. - No, ha meg akarsz tanulni hegedülni, dugd a két elülsõ lábodat a résbe! A farkas egy kicsit furcsállotta ugyan a dolgot, de nem mert ellenkezni, nehogy füstbe menjen a hegedûtanulás terve. Felágaskodott, és beledugta a két mancsát a repedésbe. A hegedûs fölkapott a földrõl egy követ, s úgy beékelte vele az ordas lábát, hogy az moccanni sem tudott többé. - Most aztán várj itt szépen, amíg visszajövök érted - mondta neki a hegedûs, és faképnél hagyta. Ment egy darabig, de megint csak nagyon egyedül érezte magát; azt gondolta: "Nem jól van ez így; pajtást kell kerítenem magamnak." Álla alá szorította a hangszerét, és elkezdett hegedülni. Soha senki nem hallott még olyan gyönyörû muzsikát. Talán egy perc sem telt belé, elõ is jött rá a fák közül egy róka. "Igazán nem ilyen pajtás után kívánkoztam!" - mondta magában a hegedûs, és kedvetlenül leengedte a vonóját. A róka azonban odaóvakodott hozzá, félrefordította kissé a fejét, és esengve bámult rá a vörös képével. - De szépen húzod, kedves mester! Szívesen eltanulnám tõled. - Ha csak ez a kívánságod! De elõre figyelmeztetlek rá: szót kell fogadnod, s amit mondok, azonnal meg kell tenned, különben semmire nem mégy! A róka elvigyorodott örömében. - Meglátod, nem lesz engedelmesebb tanítványod nálam - ígérte. Elindultak, elöl a hegedûs, nyomában a róka. Mentek, mendegéltek, míg egy gyalogösvényhez nem értek. Kétoldalt nyurga mogyorósövény szegélyezte az utat. A hegedûs jobbról is, balról is földig hajtott egy-egy cserjét, s rájuk lépett, egyik lábával az egyikre, másikkal a másikra. - No, róka koma, kezdõdik a lecke - mondta a hegedûs. - Add csak ide a bal mancsodat! A róka már nyújtotta is készségesen; hogyne nyújtotta volna: elõre örült neki, hamarosan milyen nagy mûvész lesz belõle, mennyi jércét tud majd terítékre csalni a muzsikájával! A hegedûs hozzákötötte róka koma bal lábát a bal oldali bokorhoz. - Most add ide a jobbikat! - mondta. Adta a róka azt is, igaz ugyan, hogy már egy kicsit kevésbé szívesen, a hegedûs pedig odakötözte a jobb oldali mogyorófa legerõsebb vesszejéhez. Megvizsgálta, elég szorosak-e a csomók, aztán elengedte a két bokrot. Az ágak suhogva csapódtak a magasba, és felrántották a rókát: ott lebegett, ott rugdalódzott ég és föld közt kifeszítve. - Most aztán várj itt szépen, amíg visszajövök érted - mondta a hegedûs, és otthagyta. Ment megint egy darabig, de mintha nagy súllyal nehezedett volna a szívére a magányosság. "Hiába - gondolta -, pajtást kell kerítenem magamnak." És megint elkezdett hegedülni. Abban a pillanatban, hogy az erdõ némaságába belecsendült a zene, elõugrott a csalitból egy nyúl. "Nézd csak, egy nyuszi! - mondta a hegedûs. - Ilyen pajtást sem kívántam!" A tapsifüles odaügetett elé. - De szépen húzod, kedves mester! - szólt. - Szívesen eltanulnám tõled. - Nem olyan ördöngös mesterség - felelte a hegedûs -, szófogadás dolga az egész. Mindent meg kell tenned, amit mondok neked, akkor viszed valamire. - Meglátod, nem lesz nálam engedelmesebb tanítványod - bólogatott a nyúl, és a nyomába szegõdött. Csakhamar kiértek egy tisztásra; sudár nyárfa állt a közepén. A hegedûs jó hosszú pányvát vett elõ a zsebébõl, egyik végét a nyúl nyakába hurkolta, a másikat a fa tövére kötötte. - Kezdõdik a lecke, nyulacska - mondta -, lássuk, mit tudsz! Elõször is szaladd körül hússzor ezt a nyárfát. A nyúl boldogan loholni kezdett a fa körül; örült neki, hogy ilyen könnyû dolog a hegedûtanulás. Körülfutotta hússzor a fát, hanem a pányva is rátekeredett hússzor a fa derekára. A szerencsétlen flótás fogva maradt; hiába húzta, hiába ráncigálta a kötelet, csak a nyaka fájdult belé. - Most aztán várj itt szépen, amíg visszajövök érted - mondta a hegedûs, és ment tovább az erdõben. Közben a pórul járt farkas addig kapálódzott, addig rágta-marta a követ, míg végül is kirántotta a mancsát, és nagy nehezen kiszabadult a résbõl. Dühtõl tajtékozva vetette magát a hegedûs után; megfogadta magában, hogy ha utoléri, irgalmatlanul széttépi. A róka még mindig ott rúgkapált a gyalogösvény fölött. Meglátta a farkast, elkezdett torkaszakadtából ordítani: - Farkas testvér, gyere, segíts rajtam, rászedett a hegedûs! A farkas lehajlította a bokrokat, elrágta a kötelet, és megszabadította a rókát. Most már ketten loholtak a hegedûs után. Ahogy a nyomát szimatolva ügettek, ráakadtak a kikötött nyúlra. - Hát teveled mi történt? - kérdezte a farkas. - Jaj, farkas gazda, könyörgök, szabadíts meg, rászedett a hegedûs! - siránkozott a nyúl. Most az egyszer sem a farkasnak, sem a rókának nem jutott eszébe, hogy nyúlpecsenyét egyék. Eloldozták az ijedt tapsifülest, és most már hármasban vetették magukat a közös ellenség után. A hegedûs pedig, ahogy ment, mendegélt az erdõben, megint nagyon magányosnak érezte magát; megállt egy terebélyes bükkfa alatt, álla alá szorította a hangszerét, és muzsikálni kezdett. Soha még ilyen szép hangokat nem csalt elõ a húrokból a vonója; benne volt ebben a hegedûszóban a szíve minden szomorúsága. Egy szegény favágó dolgozott nem messze az erdõben. Meghallotta a muzsikát; s abban a pillanatban, ahogy meghallotta, akár tetszett neki, akár nem, abba kellett hagynia a munkáját, és el kellett indulnia arrafelé, ahonnét a csodálatos zeneszó hívogatta. Vállára vette a fejszét, s ment, ment a fák és bokrok közt, hajlítgatta sorra az ágakat, hárítgatta maga elõl a vesszõket, alig várta, hogy odaérjen a hegedûshöz, és közvetlen közelbõl hallgathassa a muzsikálást. A hegedûs, amint meglátta, nagyon megörült, s azt gondolta: "Végre igazi jó pajtást találtam! Embert kerestem én, nem állatokat!" Eddig is szépen játszott, de most örömében olyan kedvesen, olyan gyönyörûségesen zendített rá, hogy a szegény favágó csak hallgatta ámultan, mintha elvarázsolták volna. "Sosem hittem volna, hogy ilyen tündéri zeneszó is lehet a földön!" - gondolta. Éppen ekkor ért oda a farkas, a róka meg a nyúl. A favágó nyomban látta rajtuk, hogy valami rosszban törik a fejüket. Fölemelte villogó fejszéjét, s odaállt hatalmasan, elszántan a hegedûs elé, mintha azt mondaná: - Vigyázzatok, mert aki hozzá mer nyúlni, annak velem gyûlik meg a baja! Az állatoknak egyszeriben inukba szállt a bátorságuk, és hanyatt-homlok bemenekültek a sûrûbe. A hegedûs pedig csak játszott, játszott, gyönyörködtette a szegény favágót varázslatos dallamaival. Aztán búcsút intett neki, és eltûnt az erdõben. Vissza a mese oldalra