A legszebb magyar népmesék A kis kakas gyémánt félkrajcárja Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár, meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki: Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat. Nem adom biz’ én, kell a gazdasszonyomnak. De a török császár erõvel is elvette tõle, hazavitte, és betette a kincseskamarájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, s elkezdett kiabálni: Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta: Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! Megharagudott erre a török császár. - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, vesd bele a kútba! A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kis kakas csak elkezdi a kútban: - Szídd fel, begyem, a sok vizet, szídd fel, begyem, a sok vizet! Arra a begye mind felszítta a vizet a kútból. A kis kakas megint felszállott a török császár ablakába. Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! Megint azt mondja erre a török császár a szolgálójának: Eredj te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé az égõ kemencébe! A szolgáló megint megfogta a kis kakast, s az égõ kemencébe vetette. De a kis kakas megint csak elkezdi: Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tüzet! – Erre a begye mind kieresztette a vizet, eloltotta a tüzet. Akkor megint csak felszállott az ablakba. Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! Még nagyobb méregbe jött erre a török császár. Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd bele a méhes kasba, hadd csípjék agyon a darazsak! A szolgáló belevetette a kis kakast a méhes kasba. Ott megint elkezdi a kis kakas: Szídd fel, begyem, a darázst, szídd fel, begyem, a darázst! Erre a begye mind felszítta a darázst. Akkor megint felszállott a török császár ablakába. Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom. Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele. Eredj, te szolgáló, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem ide a bõ bugyogóm fenekébe. Akkor a kis kakas megint csak elkezdi: -Ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a farát, ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a farát! A begye mind kieresztette a darázst, azok jól megcsipkedték a török császár farát. Felugrik erre a török császár. -Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis kakast; vigyétek hamar a kincseskamarába, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját! Bevitték a kis kakast a kincseskamarába, ott megint elkezdi a maga nótáját: -Szídd fel, begyem, a sok pénzt, szídd fel, begyem, a sok pénzt! Erre a begye mind felszítta a török császár három kád pénzét. A kis kakas hazavitte, odaadta a gazdasszonyának; gazdag asszony lett belõle, még máig is él, ha meg nem hal. Vissza a mese oldalra