A kapzsi kutya
Egy napon a telhetetlen és gonosz kutya az utcákon kóborolt,
amikor egyszer csak finom illat csapta meg az orrát. A mohó
eb a szag nyomába eredt, és váratlanul egy kisebb
kutyával találta magát szembe, aki jókora
húsos csontot tartott a szájában. A nagy kutya
vicsorgó fogakkal mordult a kicsire, az meg ijedtében
kiejtette a szájából a csontot és eliszkolt.
- Oh! Oh! Micsoda finom falat - örvendezett a nagy kutya, s már
épp készült nekiesni a csontnak, amikor hirtelen
beléhasított a félelem: mi lesz, ha egy nála
is nagyobb kutya megérzi a csábító illatot?!
Szájába kapta hát a csontot, s ahelyett, hogy
megette volna, sietõsen elinalt.
- Keresek egy biztonságos helyet, ahol nyugodtan lakmározhatok
- gondolta. Útja egy hídon vezetett át. Ahogy
lenézett a hídról, bele a tükörsima
vízbe, egy kutya nézett vele farkasszemet, szájában
egy jókora csonttal.
Micsoda ostoba képe van ennek a nagy dögnek! Úgy
látom, nincs valami jó erõben. Ráijesztek
és tõle is megkaparintom a csontot. Azzal hangos ugatásba
kezdett. A csont, amit eddig a szájában tartott, most
nagy csobbanással a folyóba esett. A telhetetlen kutya
saját tükörképét ugatta meg, s most
korgó gyomorral kullog haza.
