EGÉRKÉRDÉS
Egyszer régen, messzi földön ahonnan csak ritkán
jönnek hírek, született egy kisegér. Az egér
lassan nott, cseperedett, mígnem egyszer csak bátran
a mamája elé állt, és feltette a kérdést:
- Mama mondd, minek születtem én meg egyáltalán?
A mama öreg volt már ekkor, így nagyot sóhajtott,
és levette a szemüvegét. Fárasztotta kicsit
a csemete kíváncsisága. Azért persze nem
hagyta válasz nélkül a kérdést.
- Hogy jut ilyesmi az eszedbe, kicsim? - csóválta meg
a fejét. - Megszülettél, és kész.
- Nem úgy van az, mama. - erosködött a kisegér.
- A fák is megnonek, aztán termést hoznak, és
abból megint fa lehet. Ok sohasem tudják megkérdezni,
hogy miért ültették oket, de lehet, hogy azért
nem kérdezik meg, mert tudják. De én nem tudom,
mama. Biztos, hogy csak az a dolgom, hogy egyem a magot, meg a mindenféle
jót, aztán a nap végén aludni menjek?
Csak ennyi?
A mamaegér felnevetett.
- Csak ennyi? És amikor el kell futni a macska elol? Meg fogat
kell mosni? Az semmi?
- Na jó. - duzzogott az egérpalánta. - De úgy
érzem, hogy ez még mindig kevés. Mi van utána?
- Miután már úgy mosod a fogad, ahogy senki más,
és úgy szaladsz, mint semmilyen más egér
sem, akkor már csak egy dolgod van, hogy megtaníts más
egereket is egérnek lenni. De csak akkor. Amikor már
te nem lehetsz egerebb, annak minden velejárójával
együtt.
A kisegér még türelmetlenebb lett.
- És ez mikor jön el, mama?
A mama elmosolyodott.
- Mikor, kedvesem? Amikor egy ilyen csöpp, mint te vagy most
eléd áll majd, és megkérdi:
"Mondd, minek születtem én meg egyáltalán?"
