Mikulás postájából
Vissza a főoldalra

Kedves Mikulás Bácsi!
Két dolog van, amirõl írni szeretnék neked. Az egyik rossz, a másik jó.
Kezdem a jóval. Képzeld el 2005. június 14-én megkaptuk az önkormányzati bérlakást. Annyira örültünk, hogy végre sikerült az álmunk! Együtt lehet a család, és nem kerülünk intézetbe. Minket a szegénység már annyira összekovácsolt, hogy anya a nehéz helyzetekben bizony azt mondta, hogy kiugrunk a vonat elé. De most már igaz, hogy beteg, de örül és megnyugodott. Már csak apának kell egy jó munkahely.
A rossz az az, hogy én már 14 éves vagyok, tudom, elértem azt a kort, hogy már nem mehetek a mûsorra. Csak legalább a két testvéremet, Ricsit (8 éves) és Katát (12 éves) ha tudod, hívd el a mûsorodba. Nekem furcsa lelsz, hogy nem ülhetek ott a sorokba, de mindenki egyszer kilép a gyerekcipõbõl. De a tesók azt ígérték, ha sikerül, és a Mikulás bácsi meghívja õket, akkor adnak a csomagjukból.
Még egy fontos dolog! Ha esetleg küldesz nekik jegyet, kérlek az új címünkre küldd.
Én búcsúzom, és köszönöm a sok-sok éves meghívásodat, amikor örömmel készülõdtem hozzád a mûsorodba. Isten kísérje utadat Mikulás bácsi!
Szeretettel: Attila