Mikulás postájából
Vissza a főoldalra

Kedves Mikulás!

Röstellem egyszerûen, hogy már megint ilyen késõn írok neked. Valahogy én mindig elkések. Szóval lehet, hogy én vagyok az egyedüli 15 éves emberke, aki ír neked. A megszokott korhatárt már rég túlléptem. Tudom, tavaly már megígértem, hogy ez lesz az utolsó levelem, de nem bírok magammal. Ha karácsony közeleg, addig nem jön meg a hangulatom, amíg nem jöttem el, és nem néztem meg az én Mikulásom mûsorát. Ki kéne már nõnöm ebbõl, de számomra ez lehetetlen. És ezzel nem csak én vagyok ám így, hanem az én drága jó Édesanyám, és a nõvérkém is! Mi hárman vagyunk gyerekek, akik sohasem növünk fel! De valahol erre nincs is szükség. Nagyon-nagy örömmel fogadnánk, ha megesne rajtunk a szíved, mert mi ehhez a mûsorhoz eléggé hozzá vagyunk már nõve. És bár tavaly megígértem, hogy jövõre nem foglak téged zavarni a levelemmel, most inkább nem ígérgetek, mert lehet, hogy jövõ ilyenkorra megint ott fog egy levél díszelegni az asztalodon, ami egy 16 éves lánytól jött!

Sok-sok szeretettel: Bolla Anita, és testvérem, és anyukám. Gyõr, Örkény I. u.