Pszichiáter elmélkedése a Mikulásról… A Mikulás fontos szereplõje életünknek, kultúránknak. Elvilágiasodott szakrális személy, vagy szakralizált mágikus - misztikus lény? Nézõpont kérdése. Fontos alakja az évi ritmusban ismétlõdõ ünnepköröknek. Más, mint a Nyuszi, és más, mint a Jézuska. Tulajdonképpen két szereplõ egyszerre: a Mikulás és a Krampusz lényegében szimbiózisban létezõ kettõs: a JÓSÁGOS és a GONOSZ, a FEKETE és FEHÉR, NAPPAL és ÉJSZAKA, a MELEG és HIDEG, a JUTALMAZÓ és BÜNTETÕ. Megjeleníti azokat az ellentét-párokat, amiknek csak egymáshoz képest van értelmezhetõsége. Fontos szereplõje gyermekkorunknak, kisgyermeki lelkünknek. Kisgyermekkorban a Szabályokat úgy tanuljuk meg, hogy megmondják a felnõttek, hogyan helyes valami, és hogyan nem. Ha megszegjük a szabályokat, kiderül: nyilván van valaki, aki mindent tud, mindent lát. A Jó elnyeri méltó jutalmát, a Rossz elnyeri méltó büntetését. Így igazságos, így jelenik meg a klasszikus mesékben is ez az örök érvényû szabály. A Mikulás ezzel szemben nem a mesében van: hanem a valóságban. Jön december 5.-e estéjén. A Jókat megjutalmazza (minden gyerek jó, így mindenki kap jutalmat), a rosszalkodókat megdorgálja (minden gyerek rosszalkodik is), Minden gyerek megkapja jutalmát - figyelmeztetését, de teljesen személyre szabottan. Így a gyerek megtanulhatja: akkor is kell igyekezni Jónak lenni, ha nem látják, mert van valaki, aki végül mindent tud rólunk. Ez a valaki - valami valójában a lelkiismeretünk. Az alapvetõ emberi - erkölcsi normákat kell tartanunk ahhoz, hogy a Mikulás elégedett lehessen velünk. A Mikulás segít már gyermek-korunkban abban, hogy ne csak a látszat legyen a számunkra fontos. Megtanítja nekünk azt is, hogy nagyon jó kapni, bármit, figyelmességet, csak azért, mert vagyunk. Szeretetet, odafigyelést, figyelmeztetést. És így tanuljuk meg azt, hogy jó adni, hogy a szeretetbõl minél többet osztunk szét, annál több marad, és annál többet kapunk vissza (hiszen a Mikulást is mindenki szereti). Mikulás fontos szimbóluma a tekintélynek, a normáknak, az igazságosság alapvetõ elvének, és a szeretet kifejezése fontosságának is. Milyen kitûntetõ dolog az, ha valakit megsimogat a Mikulás! Aki gyermekkorában helyesen tanulja ezt meg, az felnõttként is kiegyensúlyozottabb, érzelmileg (bízzunk benne: egzisztenciálisan is) sikeresebb ember lesz. Könnyebben igazodik el az emberi kapcsolatok normái között (ami napjainkban sajnos, mintha kissé fellazulóban lenne) - ez pedig - tudjuk - sok betegségtõl is megvédhet minket. Lelki betegségektõl és testi betegségektõl is. Ez pedig nem kis dolog a népesség fizikai és mentális egészségének átlagos tendenciáit figyelembe véve! Én azt is gondolom (hideg - rideg világunkat, a mûködõ farkastörvényeket, a gyors - erõszakos - látszatsikereket figyelembe véve) az elmúlt évtizedekben nem figyelt ránk eléggé a Mikulás, most aztán ihatjuk a levét… Dr. Payrich Mária Vissza a mese oldalra