|
Antalya |
Sokan a Mikulás után kutatva Finnország felé veszik az irányr. Tudtam, hogy Szent Miklós Anatólia földjén született és élt, ami ma Törökországhoz tartozik. Fővárosa Antalya. Földközi
tenger déli részén Libanon felett helyezkedik el. Éghajlatilag valamivel alatta
van a piramisok vonalának, ezért tudtuk, hogy fázni nem fogunk. Este
11 órakor szállt fel a gép. Talán fél óra telhetett el, amikor a Balaton
körvonalait tisztán kivehettük, de a további három-négy órában csak
a felhők résein átszűrődő fényeket láttuk. Elérve a Földközi tenger
felfelé áramló örvényeit, úgy remegett, rázkódott a repülőgép, hogy
azt hittük valami szántóföldön megyünk egy parasztszekéren. Kicsit nyugtalankodtam,
de félelmem a többi utas nyugalmát látva elmúlt. Hosszú tenger feletti
utat követően az éjszakában felderengtek a partvidék fényei, amikor
felszólítottak bennünket a biztonsági övek becsatolására. A leszállás
nem volt egy felemelő élmény, így amikor zöttyent velünk a kifutópályán
a gép, a közel kétszáz utas tapssal köszönte meg a sikeres leszállást!
Elhagyva a reptér légkondicionált terét, éjjel fél háromkor arcul csapott
bennünket a trópusi 45 fok. Vendéglátónk a hajó kapitánya, (nagyon hasonlított
Szandokánra), azonnal közölte, itt meleg van. Ezt éreztük, mert az orrunkon
csepegett a veríték! A pálma és narancsfák szegélyezte úton, menekültünk
a kikötőbe, ahol várt bennünket az a kétárbócos vitorlás, ami 7 napig
az otthonunk lesz. Felmentünk a hajóra, levetettük a cipőinket, és elkezdődött
egy mezítlábas hét, mert a hajón nem viselnek cipőt! Lepakoltunk, és
első utunk a fürdőbe vezetett. Egy jó tusolás után elviselhetőbbé vált
a hőséget. Mondták, hogy nem szabad megtörölközni, ez két okból jó,
mert tovább maradsz friss, és a törölköző amúgy sem száradna meg a párás
tengeri levegőn. Visszatérve a hajóra, egy jeges üdítőt nyomtak a kezünkbe
frissítőnek. Hogy utaztatok kérdés közben úgy éreztem, mintha lyukas
dobozt adtak volna a kezembe, mert folyamatosan folyatott és el kellett
tartanom magamtól! Végülis rájöttem, hogy a lecsapódó pára csorog a
flakonról, s a jeges üdítő öt perc alatt megmelegedett a kezemben! Majd
lementünk a kabinba, ami rossz idő esetén a szálláshely, ahol iszonyú
büdös olajszag terjengett. Így örültünk annak, hogy az első fedélzeten
mindenkinek volt egy matraca, ahol töltöttük az éjszakát. Lefeküdtünk
a hosszú út után, néztem a csillagokat, és arra gondoltam, hogy ez az
egész egy álom. A védett kikötőbe beosonó hullámok ringatta hajónkon
perceken belül valóságos álomba is merültünk. |