A lélek Mikor az Úristen, megteremtette az embert, odament az ördög, s azt mondta nagy hetykén: Hát ez mi? Ember? Így én is meg tudom teremteni. Mondotta az Úr mosolyogva: Jól van, hát csak teremtsd meg. Az ördög mindjárt munkának látott, s egy óra sem telt belé, megformázta az emberi testet. Ihol az ember – mondotta az ördög. Nagyon jó – mondta az Úr -, most csak állítsd talpra. Próbálja az ördög, mesterkedik mindenféleképpen, de bizony az ő embere nem tudott talpra állni. Látod, látod, nem áll meg – mondotta az Úr. Mért nem áll meg? Mert nincs benne lélek. Hát honnét vegyek lelket belé? Az a te dolgod. Tovább mesterkedett az ördög, de bizony lelket nem tudott adni a testbe. Akkor az Úristenhez fordult: Látom, hogy erre nem vagyok képes nálad nélkül. Adj lelket ebbe is. Mondá az Úr: Lelket nem adok az ördögnek, elégedj meg a testtel. Ezért nem szabad az ördög a lélekkel. Vissza a mese oldalra