Az egyszeri asszony, meg az ördög
Egyszer volt egy asszony, de az a világon mindent visszájára
cselekedett. Egyszer mondja az ura, hogy hozza ki korábban az ebédet
a szántóba. Õ bizony csak azért is legkésõbbre
vitte. Máskor azt mondta, hogy vigyen jobb ételeket, de õ
annál rosszabbakat vitt. Egyszer az ura másképpen kezdi.
Azt mondja neki:
- No, te feleség, nehogy az ételt hamar kihozd, nehogy töltött
tyúkot, palacsintát hozz, mert szántónak nem való.
Az asszony bizony csak azért is a leghamarább kivitte az ételt,
mégpedig töltött tyúkot, palacsintát.
Másnap nekiáll az ura, és ás egy mély gödröt
a szántóföld végében. Hát egyszer az
ebéddel jön a felesége. Leülnek a gödör mellé
enni. Azt mondja az ember az asszonynak:
- Hé, feleség, nehogy közel menj a gödörhöz,
mert beleesel.
De bizony az asszony azért is közelebb ment.
- Vigyázz, feleség, ne essél bele a gödörbe!
De az asszony csak azért is beleesett. Az ember bizony otthagyta, elment
haza. Az asszony eleget akart kijönni, de nem tudott. Egyszer azt mondja
magában:
- Bárcsak valaki, az ördög innen kivinne!
Hát ott terem az ördög, s azt mondja neki:
~ No, azért jöttem, hogy kivigyelek. Ülj fel a hátamra!
Az asszony bizony felült, az ördög kiviszi. Azt mondja neki:
- No, most már szállj le!
Azt mondja az asszony:
- Én bizony nem!
Azt mondja az ördög:
- No, várj csak, majd leszállasz te mindjárt! - ahajt nyargalni
kezd vele az ördög. Egyik hegyrõl le, a másikra fel.
De csak elfáradt, s a menyecske mégsem szállott le. Azt
mondja neki az ördög:
- Szállj le a hátamról!
Az asszony azt mondja:
- Én bizony nem!
Megint nyargal vele az ördög, amíg jól elfárad,
megint azt mondja:
- Asszony, szállj le már a hátamról!
Az asszony azt mondja:
- Én bizony nem!
Megbúsulja magát az ördög, hogy most már mit
csináljon. Egyszer látja, hogy jön egy huszár, azt
mondja neki:
- Hej, huszár uram, ha ezt az asszonyt lehajtja a hátamról,
én kendet királlyá teszem.
A huszár leszáll a lováról, kihúzza a kardját,
nekimegy az asszonynak, hogy mindjárt kettévágja, ha le
nem száll. De az asszony azt mondja:
- Én bizony nem.
A katona hadar feléje a karddal, azt mondja neki nagy mérgesen:
- Asszony, szállj le az ördög hátáról,
mert ha nem, elvégzem az életedet.
De az asszony csak azt mondja:
- Én bizony nem!
Azt mondja a katona:
- Na, ha nem, hát ülj ott az ördögbe!
Erre azt mondja az asszony:
- Én bizony nem ülök! - avval leszökött, az ördög
pedig úgy elfutott, mint a szél.
Másnap megy a katona hazafelé. Az ördög már várta
egy híd alatt, hogy tegye meg királynak. Hát egyszer látja,
messze-messze, hogy jön a katona. Az ördög kikukucskál
a híd alól, odakiált neki:
- Hej, katona uram, nem jön-e az asszony?
Visszakiált a katona:
- Nem jön, ne félj semmit!
Odaérkezik a katona, kibújik az ördög a híd alól,
azt mondja neki:
- No, én téged királlyá teszlek, csak menj el a
király leányához; amíg te odamész, én
addig elfoglalom. Mindenkinek odaígérik a királykisasszonyt,
csakhogy engem ki tudjon hajtani belõle, de senki rajtad kívül
ki nem tud hajtani. Te csak mondjad: "Bújj ki, ördög!"
- egyszeribe kibújok, s elfoglalok egy más királyleányt.
De nehogy te onnét is kihajts, mert akkor belédbújok, s
örökre benned maradok.
Elmegy a katona a városba, hát mindenfele híre van, hogy
az ördög elfoglalta a király leányát. Aki ki
tudná ûzni, annak adná a király leányát,
fele királyságát, holta után pedig az egészet.
Megörül neki a katona, elmegy, bejelenti magát, hogy õ
ki tudja ûzni. Azt mondja az ördögnek:
- Bújj ki, ördög!
Az ördög egybe kibújik, a katona pedig elveszi feleségül
a király leányát, s király lesz. Hát egyszer
jön az újság, hogy az ördög egy másik királyleányt
foglalt el. Hívatják oda is a volt katonát, de neki nem
volt kedve, hogy elmenjen, mert emlékezett rá, mit hagyott meg
az ördög. Mégis, hogy sok kincset, drágaságot
ígértek neki, csak elment. Azt mondja az ördögnek:
- Ördög, bújj ki onnét!
Az ördög egyszeribe kibújik, s megindul, hogy bújjék
a volt katonába, de a katona nekitoppant, s azt mondja:
- Hallod-e, ördög, jön az asszony!
Az ördög úgy elfutott ijedtében, hogy a lába
sem érte a földet, máig is fut, ha eddig meg nem állt.
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Kriza János - Az álomlátó fiú
- székely népmesék -
