A ravasz menyecske

Az egyszeri legényt az apja elvitte háztúznézõbe. Éppen egy patakon próbáltak keresztülmenni, mikor megszólította õket egy menyecske, aki a közelben kapált:
- Vizes lesz a nadrág szára
Hova mennek éjszakára?
- Lánynézõbe viszem a fiam, de szégyenlõs az istenadta.
- Ha szégyenlõs, mihez kezd a lánnyal?
- Nem sokra megy vele, az biztos. Kellene neki egy tüzes menyecske, aki megtanítaná a férfimesterségre.
- Hagyja itt a fiát, jó ember, majd betanítom én, maga meg forduljon vissza.
Édes kettesben elkezdõdött a lecke.
- No, te legény, én háttal állok, te pedig ugrajts be az istállómba a csikóddal. Ügyes legyél, mert különben háromszáz forintod bánja, ha egybõl nem sikerül.
Nekiveselkedett a legény, odavágtatot a menyecskéhez, de az bezárta az istállóját a tenyerével.
- Én voltam az ügyesebb - mondta az asszony -, számold le a háromszáz forintot!
Ahogy a kebelébe tette az asszony pénzt, ismét megszólalt:
- Cérnából kötõfékszárat kötök a csikódra, aztán itasd meg az állatodat a kutamból, de ha a fûbe is belaharap, megint ugrik háromszáz forintod.
Itatta volna a legény a csikaját, de az asszony megrántotta a kötõfékszárat, félrelépett a csikõ, beleharapott a fûbe.
- Most is vesztettél - mondta vígan a menyecske -, ide a háromszáz forintot, aztán kezdhetjük az utolsó próbát.
Leszámolta a legény a pénzt.
- No, most kedved lelheted. Üssél le a diófámról tizenkét ütésre tizenkét szem diót.
Hozzáfogott a legény, de a tizenkettediknél már nem volt elég ereje.
- Hõj, nem tudtad rendesen végigcsinálni, megint jár nekem háromszáz forint.
A legény nem tudott nyugodni, sajnálta a sok pénzt, hát beperelte az asszonyt.
Kérdezi a bíró legénytõl:
- Mi a panasza?
- Bíró uram, azt mondta a menyecske, hogy ugrajtsak bele az istállójába, de mikor odaértem, hirtelen becsapta elõttem az istállóajtót. Mit tehettem, beugrattam az ablakon.
- Nem számít, hogy ment be, csakhogy bement.
- Be.
- No, akkor maga nyert.
Kérdezi megint a bíró:
- Mi a másik panasza?
- Kérem, azt parancsolta az asszony, hogy itassam meg a lovam a kútjából úgy, hogy az ne harapjon a fûbe. Én odavezettem a lovam a rétje közepére, de a kötõfékszárat megrántotta az asszony, hogy az elszakadt, a lovam meg a fûbe harapott.
- Arról maga nem tehet, hogy a kötõfékszár elszakadt, itt is maga nyert.
Harmadszor is kérdezi a bíró:
- Mi még a panasza?
- Azt mondta a menyecske, hogy üssek le a fájáról tizenkét ütéssel tizenkét szem diót. Leütöttem mind a tizenkettõt, de az utolsóban nem volt bél.
- Arról maga nem tehet, hogy nem volt benne bél, lényeg, hogy leütötte.
- Leütni leütöttem.
- No, akkor itt is maga nyert.
Így nyerte meg a legény mind a kilencszáz forintját.

Forrás: Nagy Zoltán: Póruljárt szerelmesek