Magyar népmesék
Vissza

A póruljárt barát

Az egyik faluban a barátok háza elõtt volt a kú, odajárt a falu nagyrésze vízért, odajárt egy gyönyörû szép menyecske is. Olyankor mindig kikönyökölt az egyik barát az ablakon, barátságosan egyet kiáltott:
- Ihaha, menyecske!
A menyecske nem tudta mire vélni a dolgot, elmondta az urának.
- Mit mondjak én rá?
- Mondd azt, hogy "Csuhaha, barát", azátn hallgasd meg a kérését!
Mikor a menyecske ment következõleg a vízért, a barát már könyökölt az ablakon és mondta:
- Ihaha, menyecske!
A menyecske meg, ahogy a férje kioktatta:
- Csuhaha, barát!
- Mikor menjek hozzád?
- Akár máma is, este nyolc órára.
A menyecske otthon elmondta, miben egyezett meg a baráttal.
- Jól van, majd megteszem a fogadáshoz az elõkészületet.
Elkészítette a kézihajtású darálóját, melléje egy zsák árpát.
Estére az ember elbújt a fészerben, az asszony meg úgy függönyözte be az ablakot, hogy az ura egy kis résen mindent láthasson, idõre betoppanhasson.
Jött is a barát, besurrant az ajtón. Látta az ember, hogy a felesége hogy olvastatja le vele a háromszáz pengõ forintot, hogy babusgatja.
- Vetkezzen le, barát uram nyugodtan, az uram a vásárra ment, holnap estig a színét sem látom.
No, de mikor az ágyba készülõdött, megzördült az ajtó.
- Nyiss ajtót, édes feleségem, itthon felejtettem az igazolványom!
Megiradt a barát.
- Mi lesz velem? Hova bújjak?
- Bújjon az ágy alá!
Az ember meg úgy tett, mintha dühös lenne.
- Hej asszony, idegen szagot érzek, itt lenni kell valakinek!
Feltúrt mindent az ember, mintha nagyon keresgélne. Végül az ágy alá hajolt. Megragadta a barát karját.
- Itt vagy? Gyere csak, mindjárt elintézlek a nagyfejszével!
- Kegyelmezz az életemnek, bármit megteszek, csak hagyd meg az életem!
- No, jó, nem bántalak, de büntetést kapsz.
Odavezette a barátot a pincéhez, belökte, rázárta az ajtót.
- Csak akkor zörgethetsz, ha a zsák árpát lehajtottad!
Majdnem tejesen kivirradt, mikor zörgetett a barát. Elengedte az ember.
Néhány nap múlva ballagott a menyecske vízért. Hogy, hogynem, a barát megint ott könyökölt az ablakon, de egy árva kummmantást sem szólt.
A menyecske vetette neki oda élcelõdve:
- Mikor jön el hozzám, barát uram?
Az meg savanyúan:
- Miért, talán elfogyott a darátok?


Forrás: Nagy Zoltán: Póruljárt szerelmesek