Orvosság rossz asszony ellen

Az egyszeri parasztember betért a patikába.
- Patikáros úr, volna-e orvossága rossz asszony ellen?
A patikáros gondolkodott egy kicsit.
- Van, kedves bácsikám.
Odalépett a parasztemberhez, adott neki két rendes pofont.
- Itt van az orvosság. Ha szükség lesz rá, részletenként adja oda az asszonynak.
A parasztember nagyot nézett, de nem szólt semmit, hazballagott.
No, az asszony hozzáfogott a szapulásához, hogy hol koncsorgott annyi ideig. Csak mondta, mondta a magáét. Az ember végül megsokallotta, eszébe jutott, amit a patikustól kapott. Mindjárt igénybe is vette az egyiket. Mivel az asszony nagyon felbõszítette, nem takarékoskodott, rendeset lemázolt neki.
Mikor az asszony észretért, nagyon gondolt:
- Az íz egye meg a keze szárát, ezután inkább parancsolok a nyelvemnek, minthogy agyonüssön ez az ember!
Megváltozott, nem mocskolódott soha többet.
Jó sokára az egyszeri ember a városba készülõdött, hát eszébejutott a jótevõje. Odaszólt a feleségének:
- Van sok szép csirkénk, fogjál meg belõle kettõt, elviszem a patikárosnak. égy is volt. Elsõ útja a jótevõjéhez vezetett.
- Jó napot, patikáros úr.
- Jó napot bácsikám, mi szél hozta erre?
- Igen használt az orvossága a rossz asszony ellen, hoztam érte ajándékot is. µtadta a csirkét.
- De az egyik orvosság nem fogyott el, visszahoztam, hátha más is keres még hasonlót, adja oda neki!
Leterített a patikárosnak olyan pofont, hogy az fényes nappal is a csillagos eget látta.

Forrás: Nagy Zoltán - Pórul járt szerelmesek

;