A nemet mondó királylány

A királyi palota ablakán kikönyökölt a szépséges királykisasszony. Meglátta egy katona, éshangosan sóhajtott:
- Hej, ha a királykisasszonnyal egy éjszaka egy szobában alhatnék, ráhúznék három évet a katonaidõmre!
Meghallotta ezt az öreg király. Nyomban rárikkantott a katonára:
- Édes fiam, ha csak ennyi a kívánságod, még ma éjjel jöhetsz a palotámba.
Ravasz volt az öreg király, estére deszkapalánkot húzatott a két ágy közé, a lánynak pedig meghagyta, hogyha a katona bármit kérne is tõle, mindenre nemet mondjon.
Este bevezették a katonát a királykisasszony szobájába. Szóba elegyedtek, beszélgettek errõl-arról. Hamar rájött a katona a turpisságra, hát azt mondta:
- Édes szívem szép szerelme, szabd ennek a deszkapalánknak köztünk lenni?
- Nem.
- Akkor hányjuk szét!
Szétdobálták.
- Édes szívem szép szerelme, szabad az ágyadnak egy személyt tartani?
- Nem.
- Akkor tartson kettõt!
A királykisasszony mellé húzódott.
- Édes szívem szép szerelme, szabad ennek a pongyolának lehajtva lenni?
- Nem.
- Akkor hajtsuk föl.
Fölhajtott a neki nyakig, aztán rátért az utolsó tételre:
- Édes szívem szép szerelme, szabad ennek a lyuknak dugatlan lenni?
- Nem.
- Akkor dugjuk be!
Úgy bedugta a lyukat a katona, hogy idõvel gömbölyödni kezdett a királykisasszony. Az öreg király szégyellte a dolgot, és hogy mentve legyen a lánya becsülete, vejének fogadta a katonát.
Így lett a katonáé a királykisasszony is, a fele királyság is.

Forrás: Nagy Zoltán: Póruljárt szerelmesek