A feledékeny legény

Volt egy szegény asszony, annak meg egy suhanc fia, Jancsinak hívták.
Egyszer azt mondja a legényke:
- Édes anyámasszony, szétnézek a szomszéd faluban, keresek egy szép lányt magamnak, mert nálunk nem találok.
- Várjál, fiam, megsövöm ezt a tíz rõf vásznat, varrok neked gatyát belõle, ha már olyan nagy legénynek tartod magad.
Bizsergett a Jancsi vére, nem gyõzte kivárni a gatyaszövést, elballagott gatya nélkül. Szerencséje volt, mert megismerkedett egy szemrevaló lánnyal. Addig udvarolgatott a lányos háznál, hogy rászakadt az este. Mondják neki:
- Jancsi, maradj itt éjjelre, nem indulj el ebben a feneketlen sötétségben, még rádijeszt valaki!
De Jancsi csak szabódott, arra gondolt, hogy mégsem fekhetz le egy idegen háznál gatya nélkül.
- Nem maradhatok, nem alhatok, anyám még azt hiszi, hogy bajom történt.
Akárhogy marasztalták, falra hányt borsó volt minden szó, mert Jancsi nekivágott az éjszakának.
Otthon mondta aztán az édesanyjának:
- Édes anyámasszony, varrjon nekem gyorsan legalább egy gatyát, mert legény vagyok, udvarolgatok. Ha ott marasztalnak éjszakára, nyuszkán maradok.
Mondja az anyja:
- Jól van, fiam, leszõttem a vásznakt, három rõfbõl varrok gatyát, a többit meg késõbbre hagyom.
Ahogy készenl lett az anyja, Jancsi majd kibújt a bõrébõl, úgy örült a gatyának. Magára húzta sebesen, aztán vígaz fütyörészve szedte a lábát a szomszéd faluba. De nagy izgatottságában megcsavarodott a hasa. Egy bokor mögött letolta a nadrágját, de a gatyáról megfeledkezett, nem volt hozzászokva, hát puff bele. Mi volt mit tenni, letolta végül, tisztára mosta a patakban, aztán felakasztotta a bokorra száradni. Õ meg leheveredett, míg a gatya száradt, el is szenderedett.
Már sötétedett, mikor fölébredt.
- Hû, a teremburáját, szépen átaludtam a délutánt.
A nyaka közé vette a lábát, szaladt a szeretõjéhez, eszébe sem jutott a száradó gatya.
Ahogy Mariska házához közeledett, megnyugodott lassan, mert a lány a kapuban várta. Büszkén fölszegtea fejét, eszébe jutott, hogy õ már nem suhanc gyerek többé, hanem igazi legény, hiszen gatyája van.
Mondja is a lánynak:
- No, Mariska, már itt alhatok nálatok, mert nekem is van!
- Mi van neked?
- Jaj, mi van nekem, mindjárt megmutatom!
- No, mutasd, mert megöl a kíváncsiság!
Letolta Jancsi a nadrágját térdig, Mariska meg összecsapta a kezét:
- Jaj, szent isten, de hosszú!
- Ez hosszú? Még hét rõf otthon maradt!
Mariska úgy megijedt, hogy beszaladt a házba, Jancsi meg akkor nézett végig magán. Látta, hogy nyuszkán van, hát szégyenletében felrántotta a nadrágját, és szaladt hazafelé. Még talán most is szalad, ha haza nem ért.

Forrás: Nagy Zoltán: Póruljárt szerelmesek