Állatmesék
Vissza

A muzsikálni tanuló állatok

Ment hazafelé a favágó az erdõbõl, nyakában a tarisznya, vállán a fejsze, kezében egy jókora furkósbot.
Szembejött vele a medve:
- Te favágó, nagyon éhes vagyok, megeszlek!
- Ne egyél meg medve koma - kérlelte a favágó -, inkább megtanítlak szépen dudálni.
- Hû, az jó lesz, dudálni már régóta szerettem volna!
A favágó a medve közelébe húzódott, ráhúzta bõrtarisznyáját a medve fejére.
- No, most már dudálj, medve koma!
A medve belemormogott a bõrtarisznyába, kapálódzott, de hirtelenjében nem tudott szabadulni. Továbbállt a szegény favágó, nem nézte a medve kínlódását.
Ment, mendegélt, összetalálkozott a rókával.
- No, most jó éhes vagyok, szegény ember, nyomban megeszlek!
- Ne egyél meg, róka koma, inkább megtanítlak szépen hegedülni.
- Az nagyon jó lesz, már régóta szeretnék hegedülni.
A favágó fogta a fejszéjét, belevágott hosszába egy közeli fába, belevert egy éket a hasadékba.
- No, fordulj felém róka koma, tanuld meg a hegedülés fortélyát!
A róka farka a hasadékba került, az ember mer kihúzta az éket, azzal fábaszorította a róka farkát. Élesen vonított a róka, mert nem tudott szabadulni.
- No, muzsikálgass róka koma kedvedre!
Nagyot kacagott a szegény favágó és továbbment.
Addig mendegélt, míg összetalálkozott a farkassal.
- Majd megveszek az éhségtõl, szegény ember, most téged megeszlek!
- Jaj, ne egyél meg, tartsd meg életemet, inkább megtanítlak furulyázni.
- Furulyázni már régóta szerettem volna, ha megtanítasz, nem bántlak.
- No, fordulj háttal felém, hadd tegyem a furulyát a fenekedbe.
A szegény ember jól bedugta a botot a farkas fenekébe.
- Furulyázzál, farkas pajtás, kedvedre, ha ez volt a szíved vágya!
A farkas verte magát a földhöz, ordított, ahogy a torkán kifért, nem tudott szabadulni a bottól. A favágó jót mulatott rajta, aztán otthagyta.
Messzire elhaladt a szegény favágó, míg a farkas addig verte fenekét a földhöz, hogy kiverdeste a botot; míg a róka addig rángatta a farkát a hasadékból, hogy az elszakadt; míg a medve lecibálta a fejérõl a tarisznyát. Mind a hárman gyargaltak a favágó után véres szemekkel.
- Most aztán tényleg megesszük a szegény ember, aki ilyen csúnyán elbánt velünk!
Egyszer hátranézett a favágó, hát nyomában lohol minghárom állat.
- Ennek a fele sem tréfa - gondolta.
Hirtelen nem tudott mit csinálni, lehúzta a nadrágját, gatyáját, az állatok felé mutatta fenekét és mélyen lehajlott.
Megtorpant a medve:
- Jaj, látok egy bõrtarisznyát, ha azt a fejemre húzza, végem lesz. Egy tapodtat sem megyek tovább.
Megriadt a róka is:
- Én meg egy kis hasadékot látok. Ha abba beleszorítja a maradék farkam, többet nem menekülök!
Eljajdítja magát a farkas:
- Én meg egy botot látok. Nem szeretném, ha az a fenekembe kerülne.
Visszafordultak az állatok, a favágó meg fütyörészve ment hazafelé. Ha az állatok el nem szaladtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.