A muzsikálni tanuló állatok
Ment hazafelé a favágó az erdõbõl, nyakában
a tarisznya, vállán a fejsze, kezében egy jókora
furkósbot.
Szembejött vele a medve:
- Te favágó, nagyon éhes vagyok, megeszlek!
- Ne egyél meg medve koma - kérlelte a favágó -,
inkább megtanítlak szépen dudálni.
- Hû, az jó lesz, dudálni már régóta
szerettem volna!
A favágó a medve közelébe húzódott,
ráhúzta bõrtarisznyáját a medve fejére.
- No, most már dudálj, medve koma!
A medve belemormogott a bõrtarisznyába, kapálódzott,
de hirtelenjében nem tudott szabadulni. Továbbállt a szegény
favágó, nem nézte a medve kínlódását.
Ment, mendegélt, összetalálkozott a rókával.
- No, most jó éhes vagyok, szegény ember, nyomban megeszlek!
- Ne egyél meg, róka koma, inkább megtanítlak szépen
hegedülni.
- Az nagyon jó lesz, már régóta szeretnék
hegedülni.
A favágó fogta a fejszéjét, belevágott hosszába
egy közeli fába, belevert egy éket a hasadékba.
- No, fordulj felém róka koma, tanuld meg a hegedülés
fortélyát!
A róka farka a hasadékba került, az ember mer kihúzta
az éket, azzal fábaszorította a róka farkát.
Élesen vonított a róka, mert nem tudott szabadulni.
- No, muzsikálgass róka koma kedvedre!
Nagyot kacagott a szegény favágó és továbbment.
Addig mendegélt, míg összetalálkozott a farkassal.
- Majd megveszek az éhségtõl, szegény ember, most
téged megeszlek!
- Jaj, ne egyél meg, tartsd meg életemet, inkább megtanítlak
furulyázni.
- Furulyázni már régóta szerettem volna, ha megtanítasz,
nem bántlak.
- No, fordulj háttal felém, hadd tegyem a furulyát a fenekedbe.
A szegény ember jól bedugta a botot a farkas fenekébe.
- Furulyázzál, farkas pajtás, kedvedre, ha ez volt a szíved
vágya!
A farkas verte magát a földhöz, ordított, ahogy a torkán
kifért, nem tudott szabadulni a bottól. A favágó
jót mulatott rajta, aztán otthagyta.
Messzire elhaladt a szegény favágó, míg a farkas
addig verte fenekét a földhöz, hogy kiverdeste a botot; míg
a róka addig rángatta a farkát a hasadékból,
hogy az elszakadt; míg a medve lecibálta a fejérõl
a tarisznyát. Mind a hárman gyargaltak a favágó
után véres szemekkel.
- Most aztán tényleg megesszük a szegény ember, aki
ilyen csúnyán elbánt velünk!
Egyszer hátranézett a favágó, hát nyomában
lohol minghárom állat.
- Ennek a fele sem tréfa - gondolta.
Hirtelen nem tudott mit csinálni, lehúzta a nadrágját,
gatyáját, az állatok felé mutatta fenekét
és mélyen lehajlott.
Megtorpant a medve:
- Jaj, látok egy bõrtarisznyát, ha azt a fejemre húzza,
végem lesz. Egy tapodtat sem megyek tovább.
Megriadt a róka is:
- Én meg egy kis hasadékot látok. Ha abba beleszorítja
a maradék farkam, többet nem menekülök!
Eljajdítja magát a farkas:
- Én meg egy botot látok. Nem szeretném, ha az a fenekembe
kerülne.
Visszafordultak az állatok, a favágó meg fütyörészve
ment hazafelé. Ha az állatok el nem szaladtak volna, az én
mesém is tovább tartott volna.