Gárdonyi Géza :
A komédiás disznó
Volt egyszer egy komédiás. Búzás Jánosnak
hívták. Ennek a komédiás embernek volt
egy disznója, amelyik különféle tudományokhoz
értett. Tudott kötélen táncolni, gördülõ
hordón menni, és azt görgetni maga alatt; meg tudott
állani nemcsak a négy lábán, hanem az
orrán is, tudott énekelni, táncolni, számolni.
Lehet, hogy értett a csillagászathoz is.
Ahol Búzás János felállította sátorát,
egymást törték az emberek, hogy ezt a tudós
disznót megláthassák.
Hát egyszer mi történt: elveszett a disznó.
Hogyan veszett el, azt ma már se Búzás János
nem tudja, sem a disznó.
A valóság az, hogy a jeles disznó lefeküdt
hûselni a komédiás-szekér mellé;
Búzás János uram meg bepálinkázott,
s ottfelejtette.
A disznó aludt.
Arra ballag Galiba Márton gazda és meglátva az
alvó jószágot, így szól:
-Nini egy disznó! Jó lesz ez nekem. Bizonyosan az Isten
küldte ezt a disznót, hogy legyen a télre elég
kolbászom.
Azzal hazahajtja a disznót. A tudós disznó kedvetlenül
engedett a botnak, bánatosan röfögött Búzás
János után. De Búzás Jánosnak se
híre, se hamva.
-Ne ríj coca! -mondotta vigasztalón galiba Márton
- olyan fáin moslékot adok neked, hogy a király
disznója is megnyalná utána a száját.
A tudós disznónak tetszett is e moslék .Még
a fenekét is kinyalogatta a dézsának. A saját
disznóeszével azt gondolta akkor magában:
- Ejnye, de jó ember ez az én új gazdám!
Megmutatom neki, hogy érdemes vagyok a jóságára.
Azzal felugrott a moslékosdézsa fenekére, és
katonásan szalutált.
- Uram bocsá?! -kiáltott ijedten Galiba Márton-
ki hitte volna, hogy már disznó is lehessen obsitos.
A tudós disznó látva, hogy milyen hatást
keltett a mutatványa, hirtelen az orrára állott.
Galiba Márton mégjobban megijedt.
- Megbolondult! -kiáltott fel rémülten-megbolondult
a disznóm! Lába helyett az orrával akar járni!
De még csak most jött a java. A tudós disznó
feldöntötte az üres dézsát. Ráugrott,
és úgy görgette maga alatt, hogy szédülés
volt ránézni. Majd ismét tótágast
állt. És a dézsát két hátsó
lábán roppant sebességgel táncoltatta.
Mikor pedig a dézsa fenn volt a levegõben, hirtelen
felugrott és a dézsa fenekét átütötte:
átrepült rajta mint a madár.
Galiba Márton rémültében hanyatt esett.
-Gonosz szerzet ez! -gondolta -disznóbõrben!
A disznó azt hitte, Galiba Mártonnak nagy örömére
szolgál az õ tudománya.
gondolta, bemutatja neki a legnehezebb disznótudományt:
hogyan lehet kétlábon a fakerítés tetején
végigsétálni. Galibát a hideg lelte ijedtében.
Ezalatt visszajött a hegyen a Búzás kocsija Búzás
János kereste a drága tudós disznót. Bizony
sírva kereste. Hanem, amint meglátta a léckerítés
tetején, nagyot ugrott örömében és
futva futott hozzá. Az ölébe ragadta, bizony meg
is csókolta.
Galiba Márton rámeresztette a szemét Búzásra
és azt kérdezte tõle: - Rokona az úrnak?
Búzás örömkönnyek között felelte:
- Ez a világ legkedvesebb és legokosabb disznója.
Ez az egyetlen disznó, amelyik életében használ.
De Galiba ma is azt gondolja , hogy az ördöggel volt ügye,
s vacog a foga, ha vele álmodik.
